A szimpatikus idegrendszer felelős a harc-vagy-menekülés reakcióért, a szervezet veszélyes vagy stresszes helyzetekre adott reakciójáért. Elsőbbséget biztosít a helyzetből való biztonságos kijutásnak azáltal, hogy növeli a véráramlást és az oxigénellátást a szívhez és az izmokhoz, és leállítja a többi testi funkciót.
Mi a szimpatikus idegrendszer?
A szimpatikus idegrendszer a vegetatív idegrendszer egyik része, amely a szervezet önkéntelen funkcióit irányítja. Mindkettő a perifériás idegrendszer része, amely az agyon és a gerincvelőn, azaz a központi idegrendszeren kívüli összes idegből áll.
A vegetatív idegrendszer tartalmazza a paraszimpatikus idegrendszert is. A paraszimpatikus rendszer felelős a pihenés- és emésztési válaszért, amely a biztonság és a pihenés alatt aktívabb. A szimpatikus és a paraszimpatikus rendszer kölcsönösen, vagyis hintázva működik. Az egyik aktiválása gátolja a másikat, de általában egyszerre hatnak a szervezetben a homeosztázis, a stabil belső környezet fenntartása érdekében.
Szimpatikus idegrendszeri funkciók és célok
A szimpatikus idegrendszer szinte minden szervrendszert beidegez, hogy támogassa a szervezet fokozott fizikai igénybevételét stresszhelyzetekben. A szimpatikus ingerlés elsősorban a szív és a vázizmok vér-, oxigén- és energiaellátását növeli. A többi funkció általában csökkenti azokat a testi folyamatokat, amelyek időt vagy energiát pazarolhatnak. A szimpatikus idegrendszeri aktivitásra példák a következők:
- Szem: A szemizmok a pupilla tágulását okozzák a távolbalátás javítása érdekében.
- Tüdő: A légutak kitágulnak, hogy több oxigén jusson be.
- Szív- és érrendszer: A szív gyorsabban és erősebben ver, hogy több vért pumpáljon. A legtöbb ér összeszűkül, de a szívben és a vázizmokban lévő erek kitágulnak. Ez növeli a vérnyomást, és az oxigénben gazdag vért a szív és a vázizomzat felé irányítja.
- Anyagcsere-rendszer: A szervezet a tárolt glükózt és zsírokat energiává alakítja. Gátolja az inzulinelválasztást, hogy gátolja az új glükóz raktározását és a vércukorszintet az energiaanyagcsere számára elérhetővé tegye.
- Emésztőrendszer: Az emésztési funkciók, mint például a gyomormotilitás és az enzimszekréció, az emésztés gátlása érdekében csökkennek.
- Húgyúti rendszer: A húgyhólyag izomzata kitágul, és a húgycső záróizma összehúzódik, hogy megakadályozza a vizelést.
- Testhőmérséklet-szabályozás: A verejtékmirigyek aktívabbá válnak, és a piloerector izmok a szőrszálak felállását okozzák. Ez hűti a testet.
- Immunrendszer: A szimpatikus innerváció képes a gyulladást szabályozni és szabályozni.
A szimpatikus idegrendszer számos funkciója közvetlenül szemben áll a paraszimpatikus idegrendszerrel. A paraszimpatikus aktiválás például csökkenti a szívfrekvenciát és a vérnyomást, és serkenti az emésztési funkciókat. Bár veszélyes vagy stresszes helyzetekben a szimpatikus aktiváció dominál, a két rendszer általában egyensúlyban működik.
A szimpatikus idegrendszer anatómiája
A szimpatikus idegrostok lehetnek érzékelő (afferens) vagy motoros (efferens) idegrostok. Az érzékelő idegek a perifériáról az agyba és a gerincvelőbe juttatják az információt, a motoros idegek pedig a választ továbbítják vissza a célszervekhez és -szövetekhez. A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer közös szenzoros idegekkel rendelkezik, de mindegyiknek más-más motoros idegei vannak.
Autonóm érzékelő idegek
Az egész testben található receptorok figyelik, hogy a vegetatív idegrendszer mennyire felel meg a szervezet fiziológiai igényeinek. Az afferens rostok viszik vissza az érzékszervi bemenetet az agyba és a gerincvelőbe. A központi idegrendszer a vegetatív efferens idegeken keresztül jelzi a szükséges változásokat, beállítva a vegetatív idegrendszerek közötti egyensúlyt.
Például az erekben lévő baroreceptorok érzékelik a vérnyomást. Ha annak emelkednie kell a harc-vagy-menekülés válaszreakció támogatásához, az agy növeli a szimpatikus kiáramlást az erek összehúzódása érdekében, és csökkenti a paraszimpatikus aktivitást.
Szimpatikus motoros idegek
A vegetatív idegrendszerben a motoros idegek egyedi, két neuronból álló elrendeződést követnek. Először a preganglionikus neuronok viszik ki a jelet a központi idegrendszerből. Ezek továbbítják az impulzusokat a ganglionoknak nevezett idegsejttestek csoportjaihoz. Másodszor, a posztganglionikus neuronok fogadják a jelet a ganglionokból, és továbbítják azt a célszövetekbe.
A szimpatikus preganglionikus neuronok a T1-L2 gerincvelői idegekből erednek. A gerincvelői idegek közvetlenül a gerincvelőből ágaznak ki, ebben az esetben a mellkasi és az ágyéki régióból. A preganglionáris szimpatikus idegek viszonylag rövidek, mivel a szimpatikus ganglionok nagyon közel fekszenek a gerincvelőhöz.
A ganglionok a posztganglionikus neuronok csoportos sejttestjei. A posztganglionikus neuronok hosszú axonjait posztganglionikus rostoknak nevezzük. A ganglionok továbbítják az idegimpulzust a preganglionikus idegektől a posztganglionikus idegekhez.
A szimpatikus posztganglionáris rostok a preganglionáris rostokhoz képest hosszúak, és a gerincvelő közeléből számos szervrendszerben található célpontokhoz jutnak el. Ugyanakkor vékonyak és nem myelinizáltak, ami azt jelenti, hogy hiányzik belőlük az egyes idegrostokon található szigetelőhüvely.
Neurotranszmitterek továbbítják az idegimpulzusokat
A neurotranszmitterek olyan kémiai jelzőmolekulák csoportja, amelyek impulzusokat továbbítanak az egyik idegrostról a másikra. A szimpatikus idegrendszerben a neurotranszmitterek a preganglionikus idegektől a ganglionokhoz, a posztganglionikus idegektől pedig a célszövetekhez továbbítják a jeleket.
A preganglionikus szimpatikus rostok acetilkolt használnak, amely az egész testben elterjedt neurotranszmitter. A paraszimpatikus idegrendszer szintén acetilkolin-t használ mind a preganglionikus, mind a posztganglionikus neurotranszmitterként.
A szimpatikus rendszer csak az acetilkolt használja posztganglionikus neurotranszmitterként, amikor a verejtékmirigyek felé jelez. A legtöbb posztganglionáris szimpatikus rost noradrenalint használ, amely az adrenalinnal rokon.
Az adrenalin szintén egy szimpatikus posztganglionáris neurotranszmitter. A mellékvesekéregben lévő speciális kromaffin sejtek epinefrint szabadítanak fel a vénákba, hogy az egész rendszerre kiterjedő szimpatikus aktivációt serkentsék. A mellékvesekéreg a mellékvesék része, amelyek a vesék tetején helyezkednek el.
Milyen problémák léphetnek fel a szimpatikus idegrendszerben?
A szimpatikus idegrendszer diszregulációja magában foglalhat alul- vagy túlműködést. Ha alulműködik, a szervezet nem tud alkalmazkodni a stresszhez vagy a veszélyhez. Ha túlműködik, akkor gátolja a paraszimpatikus aktivitást, és a szervezet nem képes ellátni a rutinszerű fenntartó funkciókat.
Ha a szimpatikus idegrendszer alulműködik, ez gyakran ortosztatikus hipotenzióban nyilvánul meg. Az ortosztatikus hipotenzió olyan állapot, amikor a vérnyomás hirtelen leesik, amikor az ember ülést vagy fekvést követően feláll. A szimpatikus rendszer nem képes elég gyorsan megemelni a vérnyomást ahhoz, hogy kompenzálja a megnövekedett gravitációt, ami szédüléshez vagy ájuláshoz vezethet.
A szimpatikus diszfunkció legtöbb hosszú távú problémája a szimpatikus idegrendszer túlműködéséből ered. A szervezet tartósan harcolj vagy menekülj üzemmódban van, így többek között krónikusan magas vérnyomást, pulzusszámot és vércukorszintet tapasztal. Hosszú távon ez szív- és érrendszeri rendellenességekhez és elhízáshoz, végül pedig akár 2-es típusú cukorbetegséghez és szívelégtelenséghez is vezethet.
A szimpatikus diszfunkció okai
A szimpatikus diszfunkciónak számos oka lehet, beleértve a genetikai feltételeket, sérüléseket, fertőzéseket és életmódbeli tényezőket. Néha a szimpatikus aktivitás változásai paraszimpatikus diszregulációnak is betudhatók, mivel a két rendszer jellemzően felváltva működik.
Az egészségtelen táplálkozás komolyan hozzájárul a szimpatikus túlműködéshez. A túlevés és a magas zsír- és cukortartalmú étrend a leptin és az inzulin hormonok túlzott kiválasztását váltja ki, amelyek aktiválják a szimpatikus idegrendszert. Az inzulin kiüríti a glükózt a vérből, lehetővé téve, hogy a sejtekbe kerüljön raktározásra, a leptin pedig elnyomja az éhségérzetet. A szervezet ellenállóvá válik a leptin- és inzulinszintekkel szemben, ha azok krónikusan magasak, ami elhízáshoz, illetve 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet. Ez a rezisztencia krónikusan magas szimpatikus aktivitáshoz is vezet.
A szimpatikus túlműködés másik oka a neuronok oxidatív stressze. Az oxidatív stressz a szabad gyökök vagy reaktív oxigénfajok (ROS) által okozott károsodás. A ROS az oxigén anyagcsere természetes mellékterméke, és a szervezetünk általában elegendő természetes antioxidánst termel a károsodás megelőzéséhez. A szervezetben lévő túlzott leptin növelheti a ROS-szintet és oxidatív stresszt okozhat, serkentve a fokozott szimpatikus aktivitást.
Végül a krónikus stressz is a szimpatikus túlműködés egyik fő oka. A krónikus stressz számos forrásból felhalmozódhat, ezért döntő fontosságú a stresszorok csökkentése vagy megszüntetése, ahol csak lehetséges. A szimpatikus idegrendszer az öregedéssel szintén túlműködhet.
Hogyan gondoskodhatok a szimpatikus idegrendszeremről?
A testünk hajlamos a szükségesnél többször harc-vagy-menekülés üzemmódban lenni, ezért általában a szimpatikus aktivitás csökkentésére akarunk összpontosítani. Ezt elérhetjük a szimpatikus rendszer közvetlen megcélzásával vagy a paraszimpatikus aktivitás növelésével, hogy eltoljuk az egyensúlyt a vegetatív idegrendszerben.
Az elhízással és egészségtelen táplálkozással küzdő egyének esetében a kutatások szerint a szimpatikus aktivitás csökkentésének leghatékonyabb módja a hipokalóriás étrend és a mérsékelt intenzitású testmozgás kombinációjával történő fogyás. Ezek a stratégiák nem biztos, hogy mindenki számára megfelelőek, és az orvossal való konzultációt követően kell elvégezni.
Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a másoknak nyújtott támogatás szintén segíthet a szimpatikus aktivitás csökkentésében és a stresszválasz pufferelésében. A résztvevők öt percet töltöttek azzal, hogy támogató levelet írtak egy közeli barátjuknak vagy családtagjuknak, míg egy kontrollcsoport a munkába vagy iskolába járásukról írtak. Ezután egy stressz-tevékenységnek vetették alá magukat, amelyben ötperces beszédeket kellett írniuk és előadniuk, majd egy mentális számolási feladatot kellett teljesíteniük.
A tanulmány megállapította, hogy a stresszteszt során a szimpatikus biomarkerekben kisebb volt a szimpatikus biomarkerek kiugrása, mint a kontrollcsoportban. Ez a mérés azonban elmaradt a statisztikai szignifikanciától. A támogató csoportban a szisztolés vérnyomás mérése is szignifikánsan alacsonyabb volt stressz alatt, mint a kontrollcsoportban. Ez alacsonyabb szimpatikus aktivitásra vagy magasabb paraszimpatikus aktivitásra utal. A támogatásnyújtás szimpatikus aktivitásra gyakorolt előnye további kutatásokat igényel, de a stresszre adott válaszunk elmozdulhat a szimpatikus dominanciától.
A stresszreakciók pufferelésének kutatása paraszimpatikus szempontból erőteljesebb. Tanulmányok kimutatták, hogy mérsékelt intenzitású testmozgással, masszázzsal, meditációval és jógával a vegetatív idegrendszerünket a paraszimpatikus aktivitás javára tudjuk fordítani, és csökkenthetjük a szimpatikus aktivitást.
Gyakran ismételt kérdések
Mi a szimpatikus idegrendszer?
A szimpatikus idegrendszer irányítja a szervezet harc-vagy-menekülés válaszreakcióját. Stressz vagy veszély esetén aktívabb, és segít biztonságosan kijutni a helyzetből. Ez a vegetatív idegrendszer egyik részlege, amely a szervezet önkéntelen élettani folyamatait irányítja.
Mi a különbség a szimpatikus és a paraszimpatikus között?
A szimpatikus idegrendszer irányítja a harc vagy menekülés, míg a paraszimpatikus idegrendszer a pihenés és emésztés reakciót. A paraszimpatikus rendszer szintén a vegetatív idegrendszer része, és hasonló felépítésű, mint a szimpatikus rendszer. A két részleg együtt működik, és általában kiegyenlítik egymást.
Mit jelentenek a preganglionikus, a posztganglionikus és a ganglionok?
A preganglionikus neuronok a szimpatikus innerváció első lépését jelentik. Ezek viszik a jelet a gerincvelőidegekből a szimpatikus ganglionokba. A ganglionok olyan idegsejttestek csoportjai, amelyek a preganglionikus idegektől a posztganglionikus idegek felé továbbítják a jelet. A posztganglionikus idegek a szimpatikus innerváció második lépcsőfokát jelentik, és a jelet a belső szervekhez továbbítják.
Ha a szimpatikus aktiváció megakadályozza a vizelést, akkor miért pisilnek egyesek, amikor megijednek?
Normális körülmények között a hólyag az agytörzs pontinus ürítési központjának (PMC) irányítása alatt áll. Amikor a hólyag megtelt, a PMC serkenteni akarja a vizelést. Az agy tudatos része visszatartja ezt a késztetést, amíg a mosdóba nem érünk.
Amikor a harc-vagy-menekülés reakció beindul, a szimpatikus idegrendszer átveszi a hólyagszabályozást a PMC-től. Lehetséges, hogy az átmenet során a szimpatikus rendszer megszakítja a kommunikációt a PMC és az agy tudatos része között. Ha a hólyag megtelt, a PMC-nek rövid időre szabad mozgástere van a vizelésre, mielőtt a szimpatikus gátlás hatalomra kerülne.
Mi károsíthatja a szimpatikus idegrendszert?
Számos forrás okozhat szimpatikus károsodást, beleértve a genetikai rendellenességeket, sérüléseket és egyéb betegségeket. A szimpatikus idegrendszert károsító életmódbeli tényezők közé tartozik a krónikus stressz, az egészségtelen táplálkozás, a mozgáshiány és az oxidatív stressz.
Hogyan védhetem a szimpatikus idegrendszeremet?
Általában a szükségesnél többet vagyunk harc-vagy-menekülés üzemmódban, ezért csökkenteni akarjuk a szimpatikus aktivitást és növelni a paraszimpatikus aktivitást. Néhány stratégia közé tartozik az egészséges táplálkozás fenntartása, a mérsékelt intenzitású testmozgás, a jóga és a meditáció.
ANAHANA FIZIKAI EGÉSZSÉGÜGYI ERŐFORRÁSOK
FIZIKAI EGÉSZSÉG WIKIK
Küzdelem vagy menekülés válasz
Vezetett meditáció az alváshoz
FIZIKAI EGÉSZSÉG BLOGOK
Mi a szimpatikus idegrendszer?
Források
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK538516/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK539845/
https://iopscience.iop.org/article/10.1088/1361-6579/aa6782
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK542195/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6423215/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4430650/
