A szimpatikus idegrendszer felelős a harc-vagy-menekülés reakcióért, a szervezet veszélyes vagy stresszes helyzetekre adott reakciójáért. Elsőbbséget élvez a helyzetből való biztonságos kijutás a szív és az izmok véráramlásának és oxigénellátásának fokozásával, valamint más testi funkciók leállításával.
A legfontosabb tudnivalók
- Meghatározás: A szimpatikus idegrendszer (SNS) a vegetatív idegrendszeren belül helyezkedik el, és a harc-vagy-menekülés reakcióért felelős.
- Funkciók: A neurotranszmittereknek nevezett vegyi anyagok segítségével növeli a véráramlást, az oxigén- és energiaellátást a szív és az izmok számára, miközben csökkenti a nem létfontosságú funkciókat.
- Feltételek: A túlműködés krónikus stresszhez és más szimpatikus idegrendszeri állapotokhoz vezethet; az alulműködés ortosztatikus hipotenziót okozhat.
- Kölcsönhatás: A szimpatikus idegrendszer az immunrendszerrel együttműködve kezeli a stresszreakciókat.
- Mechanizmus: Olyan neurotranszmittereket használ, mint a noradrenalin és az adrenalin a jelek továbbítására.
Mi a szimpatikus idegrendszer?
A szimpatikus idegrendszer a vegetatív idegrendszer egyik része, amely a szervezet önkéntelen funkcióit irányítja. Mindkettő a perifériás idegrendszer része, amely az agyon és a gerincvelőn, azaz a központi idegrendszeren kívüli összes idegből áll.
A vegetatív idegrendszer tartalmazza a paraszimpatikus idegrendszert is. A paraszimpatikus rendszer felelős a pihenés- és emésztési válaszért, amely a biztonság és a pihenés alatt aktívabb. A szimpatikus és a paraszimpatikus rendszer kölcsönösen, azaz kölcsönösen működik. Az egyik aktiválása gátolja a másikat, de általában egyszerre hatnak a szervezetben a homeosztázis, a stabil belső környezet fenntartása érdekében.
Szimpatikus idegrendszeri funkciók és célok
A szimpatikus idegrendszer szinte minden szervrendszert beidegez, hogy támogassa a szervezet fokozott fizikai igénybevételét stresszhelyzetekben. A szimpatikus ingerlés elsősorban a szív és a vázizmok vér-, oxigén- és energiaellátását növeli. A többi funkció általában csökkenti azokat a testi folyamatokat, amelyek időt vagy energiát pazarolhatnak. A szimpatikus idegrendszeri aktivitás példái a következők:
- Szemek: A szemizmok a pupilla tágulását okozzák a távolbalátás javítása érdekében.
- Tüdő: A légutak kitágulnak, hogy több oxigén jusson be.
- Szív- és érrendszer: A szív gyorsabban és erősebben ver, hogy több vért pumpáljon. A legtöbb ér összeszűkül, de a szívben és a vázizmokban lévő erek kitágulnak. Ez növeli a vérnyomást, és az oxigénben gazdag vért a szívhez és a vázizomzathoz irányítja.
- Anyagcsere-rendszer: A szervezet a tárolt glükózt és zsírokat energiává alakítja. Gátolja az inzulinelválasztást, hogy gátolja az új glükóz raktározását, és a vércukorszintet az energia-anyagcsere számára elérhetővé tegye.
- Emésztőrendszer: Az emésztési funkciók, például a gyomormotilitás és az enzimszekréció csökken, ami gátolja az emésztést.
- Húgyúti rendszer: A hólyagizom kitágul, és a húgycső záróizma összehúzódik, hogy megakadályozza a vizelést.
- Atesthőmérséklet szabályozása: A verejtékmirigyek aktívabbá válnak, és a piloerector izmok a szőrszálak felállását okozzák. Ez hűti a testet.
- Immunrendszer: A szimpatikus innerváció képes a gyulladást szabályozni és szabályozni.
A szimpatikus idegrendszer számos funkciója közvetlenül szemben áll a paraszimpatikus idegrendszerrel. A paraszimpatikus aktiválás például csökkenti a pulzusszámot és a vérnyomást , és serkenti az emésztési funkciókat. Bár veszélyes vagy stresszes helyzetekben a szimpatikus aktiváció dominál, a két rendszer általában egyensúlyban van.
A szimpatikus idegrendszer anatómiája
A szimpatikus idegrostok lehetnek érzékelő (afferens) vagy motoros (efferens) idegrostok. Az érzékelőidegek a perifériáról az agyba és a gerincvelőbe juttatják az információkat, a mozgatóidegek pedig a választ továbbítják vissza a célszervekhez és -szövetekhez. A szimpatikus és a paraszimpatikus rendszer közös érzékelőidegekkel rendelkezik, de mindegyiknek más-más mozgatóidegei vannak.
Autonóm érzékelő idegek
Az egész testben található receptorok figyelik, hogy a vegetatív idegrendszer mennyire felel meg a szervezet fiziológiai igényeinek. Az afferens rostok viszik vissza az érzékszervi bemenetet az agyba és a gerincvelőbe. A központi idegrendszer a szükséges változásokat a vegetatív efferens idegeken keresztül jelzi, beállítva a vegetatív idegrendszerek közötti egyensúlyt.
Például az erekben lévő baroreceptorok érzékelik a vérnyomást. Ha emelkednie kell a harc-vagy-menekülés válaszreakció támogatásához, az agy növeli a szimpatikus kiáramlást az erek összehúzódása érdekében, és csökkenti a paraszimpatikus aktivitást.
Szimpatikus motoros idegek
A vegetatív idegrendszerben a motoros idegek egyedi, két neuronból álló elrendeződést követnek. Először a preganglionikus neuronok viszik ki a jelet a központi idegrendszerből. Ezek továbbítják az impulzusokat az idegsejtek ganglionoknak nevezett csoportjaihoz. Másodszor, a posztganglionikus neuronok fogadják a jelet a ganglionokból, és továbbítják azt a célszövetekbe.
A szimpatikus preganglionikus neuronok a T1-L2 gerincvelői idegekből erednek. A gerincvelői idegek közvetlenül a gerincvelőből ágaznak ki, ebben az esetben a mellkasi és az ágyéki régióból. A preganglionikus szimpatikus idegek viszonylag rövidek, mivel a szimpatikus ganglionok nagyon közel fekszenek a gerincvelőhöz.
A ganglionok a posztganglionikus neuronok csoportos sejttestjei. A posztganglionikus neuronok hosszú axonjait posztganglionikus rostoknak nevezzük. A ganglionok továbbítják az idegimpulzust a preganglionikus idegektől a posztganglionikus idegekhez.
A szimpatikus posztganglionáris rostok a preganglionáris rostokhoz képest hosszabbak, és a gerincvelő közeléből számos szervrendszerben lévő célpontokhoz jutnak el. Ugyanakkor vékonyak és nem myelinizáltak, ami azt jelenti, hogy hiányzik belőlük az egyes idegrostokon található szigetelőhüvely.
Neurotranszmitterek továbbítják az idegimpulzusokat
A neurotranszmitterek olyan kémiai jelzőmolekulák csoportja, amelyek impulzusokat továbbítanak az egyik idegrostról a másikra. A szimpatikus idegrendszerben a neurotranszmitterek jeleket közvetítenek a preganglionikus idegektől a ganglionokhoz és a posztganglionikus idegektől a célszövetekhez.
A preganglionikus szimpatikus rostok acetilkolt használnak, amely az egész testben gyakori neurotranszmitter. A paraszimpatikus idegrendszer is acetilkolin-t használ preganglionikus és posztganglionikus neurotranszmitterként.
A szimpatikus rendszer csak az acetilkolt használja posztganglionikus neurotranszmitterként, amikor a verejtékmirigyek felé jelez. A legtöbb posztganglionáris szimpatikus rost noradrenalint használ, amely az adrenalinnal rokon.
Az adrenalin szintén egy szimpatikus posztganglionáris neurotranszmitter. A mellékvesekéregben lévő speciális kromaffin sejtek epinefrint bocsátanak a vénákba, hogy az egész rendszerre kiterjedő szimpatikus aktivációt serkentsék. A mellékvesekéreg a mellékvesék része, amelyek a vesék tetején helyezkednek el.
Milyen problémák léphetnek fel a szimpatikus idegrendszerben?
A szimpatikus idegrendszer diszregulációja magában foglalhat alul- vagy túlműködést. A szervezet nem tud alkalmazkodni a stresszhez vagy a veszélyhez, ha alulműködik. Ha túlműködik, gátolja a paraszimpatikus aktivitást, és a szervezet nem képes a rutinszerű karbantartó funkciókat ellátni.
Ha a szimpatikus idegrendszer alulműködik, ez gyakran ortosztatikus hipotenzióban nyilvánul meg. Az ortosztatikus hipotenzió olyan állapot, amikor a vérnyomás hirtelen leesik, amikor valaki ülést vagy fekvést követően feláll. A szimpatikus rendszer nem képes elég gyorsan növelni a vérnyomást a megnövekedett gravitáció ellensúlyozására, ami szédüléshez vagy ájuláshoz vezethet.
A szimpatikus diszfunkció legtöbb hosszú távú problémája a szimpatikus idegrendszer túlműködéséből ered. A szervezet tartósan harc-vagy-menekülés üzemmódban van, így többek között krónikusan magas a vérnyomás, a pulzusszám és a vércukorszint. Hosszú távon ez szív- és érrendszeri rendellenességekhez és elhízáshoz, végül pedig akár 2-es típusú cukorbetegséghez és szívelégtelenséghez is vezethet.
A szimpatikus diszfunkció okai
A szimpatikus diszfunkciónak számos oka lehet, beleértve a genetikai feltételeket, sérüléseket, fertőzéseket és életmódbeli tényezőket. Néha a szimpatikus aktivitás változásai paraszimpatikus diszregulációnak tudhatók be, mivel a két rendszer jellemzően felváltva működik.
Az egészségtelen táplálkozás komolyan hozzájárul a szimpatikus túlműködéshez. A túlevés és a magas zsír- és cukortartalmú étrend a leptin és az inzulin hormonok túlzott kiválasztását váltja ki, amelyek aktiválják a szimpatikus idegrendszert. Az inzulin kiüríti a glükózt a vérből, lehetővé téve, hogy az a sejtekbe kerüljön tárolásra, a leptin pedig elnyomja az éhségérzetet. A szervezet ellenállóvá válik a leptin- és inzulinszintekkel szemben, ha azok krónikusan magasak, ami elhízáshoz, illetve 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet. Ez az ellenállás krónikusan magas szimpatikus aktivitáshoz is vezet.
A szimpatikus túlműködés másik oka a neuronok oxidatív stressze. Az oxidatív stressz a szabad gyökök vagy reaktív oxigénfajok (ROS) által okozott károsodás. A ROS az oxigén anyagcsere természetes mellékterméke, és a szervezetünk általában elegendő természetes antioxidánst termel a károsodás megelőzéséhez. A szervezetben lévő túlzott leptin növelheti a ROS-szintet és oxidatív stresszt okozhat, ami fokozott szimpatikus aktivitást stimulál.
Végül a krónikus stressz is a szimpatikus túlműködés egyik fő oka. A krónikus stressz számos forrásból felhalmozódhat, ezért a stresszorok csökkentése vagy megszüntetése kulcsfontosságú. Az öregedés során a szimpatikus idegrendszer is túlműködhet.
Hogyan gondoskodhatok a szimpatikus idegrendszeremről?
A testünk hajlamos a szükségesnél többször harc-vagy-menekülés üzemmódban lenni, ezért általában a szimpatikus aktivitás csökkentésére akarunk összpontosítani. Ezt elérhetjük a szimpatikus rendszer közvetlen megcélzásával vagy a paraszimpatikus aktivitás növelésével, hogy eltoljuk az egyensúlyt a vegetatív idegrendszerben.
Az elhízással és egészségtelen táplálkozással küzdő egyének esetében a kutatások szerint a szimpatikus aktivitás csökkentésének leghatékonyabb módja a hipokalóriás étrend és a mérsékelt intenzitású testmozgás kombinációjával történő fogyás. Ezek a stratégiák nem mindenki számára megfelelőek, és az orvossal való konzultációt követően kell elvégezni.
Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a másoknak nyújtott támogatás szintén segíthet a szimpatikus aktivitás csökkentésében és a stresszválasz pufferelésében. A résztvevők öt percet töltöttek azzal, hogy támogató levelet írtak egy közeli barátjuknak vagy családtagjuknak, míg egy kontrollcsoport a munkába vagy iskolába való bejárásukról írt. Ezután egy stressz-tevékenységnek vetették alá magukat, amelyben ötperces beszédeket kellett írniuk és előadniuk, majd egy mentális számolási feladatot kellett teljesíteniük.
A tanulmány megállapította, hogy a stresszteszt során a szimpatikus biomarkerekben kisebb volt a szimpatikus biomarkerek kiugrása, mint a kontrollcsoportban. Ez az intézkedés azonban nem volt statisztikailag szignifikáns. A támogató csoport szignifikánsan alacsonyabb szisztolés vérnyomást mért stresszhelyzetben, mint a kontrollcsoport. Ez alacsonyabb szimpatikus aktivitásra vagy magasabb paraszimpatikus aktivitásra utal. A szimpatikus aktivitásra gyakorolt támogató hatás további kutatásokat igényel, de a szimpatikus dominanciától elmozdíthatja a stresszre adott válaszunkat.
A stresszreakciók pufferelésével kapcsolatos kutatások paraszimpatikus szempontból erőteljesebbek. Tanulmányok kimutatták, hogy mérsékelt intenzitású testmozgással, masszázzsal, meditációval és jógával a paraszimpatikus aktivitást előnyben részesíthetjük, és csökkenthetjük a szimpatikus aktivitást.
Gyakran ismételt kérdések
Mi a szimpatikus idegrendszer?
A szimpatikus idegrendszer irányítja a szervezet harc-vagy-menekülés válaszreakcióját. Stressz vagy veszély esetén aktívabb, és segít biztonságosan kijutni a helyzetből. A vegetatív idegrendszer egyik részlege, amely a szervezet önkéntelen élettani folyamatait irányítja.
Mi a különbség a szimpatikus és a paraszimpatikus között?
A szimpatikus idegrendszer irányítja a harc vagy menekülés, míg a paraszimpatikus idegrendszer a pihenés és emésztés reakciót. A paraszimpatikus rendszer szintén a vegetatív idegrendszer része, és hasonló felépítésű, mint a szimpatikus rendszer. A két divízió együtt dolgozik, és általában kiegyenlítik egymást.
Mit jelentenek a preganglionikus, a posztganglionikus és a ganglionok?
A preganglionikus neuronok a szimpatikus innerváció első lépését jelentik. A gerincvelőidegekből a szimpatikus ganglionokba továbbítják a jelet. A ganglionok olyan idegsejttestek csoportjai, amelyek a preganglionikus idegek jeleit továbbítják a posztganglionikus idegek felé. A posztganglionikus neuronok a szimpatikus innerváció második lépcsőfokát jelentik, és a jelet a belső szervekhez juttatják.
Ha a szimpatikus aktiváció megakadályozza a vizelést, akkor miért pisilnek egyesek, amikor megijednek?
Normális körülmények között a hólyag az agytörzs pontinus ürítési központjának (PMC) irányítása alatt áll. Amikor a hólyag megtelt, a PMC serkenteni akarja a vizelést. Az agy tudatos része visszatartja ezt a késztetést, amíg a fürdőszobába nem érünk.
Amikor a harc-vagy-menekülés reakció beindul, a szimpatikus idegrendszer átveszi a hólyagszabályozást a PMC-től. Lehetséges, hogy az átmenet során a szimpatikus rendszer megszakítja a kommunikációt a PMC és az agy tudatos része között. Ha a hólyag megtelt, a PMC rövid időre szabad mozgástérrel rendelkezik, hogy lehetővé tegye a vizelést, mielőtt a szimpatikus gátlás hatalomra kerülne.
Mi károsíthatja a szimpatikus idegrendszert?
Számos forrás okozhat szimpatikus károsodást, beleértve a genetikai rendellenességeket, sérüléseket és egyéb betegségeket. A szimpatikus idegrendszert károsító életmódbeli tényezők közé tartozik a krónikus stressz, az egészségtelen táplálkozás, a mozgáshiány és az oxidatív stressz.
Hogyan védhetem a szimpatikus idegrendszeremet?
Általában a szükségesnél többet vagyunk harc-vagy-menekülés üzemmódban, ezért csökkenteni akarjuk a szimpatikus aktivitást és növelni a paraszimpatikus aktivitást. Néhány stratégia az egészséges táplálkozás, a mérsékelt intenzitású testmozgás, a jóga és a meditáció.
Források
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK538516/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK539845/
https://iopscience.iop.org/article/10.1088/1361-6579/aa6782
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK542195/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6423215/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4430650/
https://escholarship.org/uc/item/3hv9d1k2
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK557419/
Felelősségi nyilatkozat
A cikk tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakszerű orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést. Mindig ajánlott konzultálni egy képzett egészségügyi szolgáltatóval, mielőtt bármilyen egészséggel kapcsolatos változtatást hajtana végre, vagy ha bármilyen kérdése vagy aggodalma van az egészségével kapcsolatban. Az Anahana nem vállal felelősséget semmilyen hibáért, mulasztásért vagy következményért, amely a megadott információk használatából adódhat.
