Szívverés, vérnyomás, emésztés: ezek a létfontosságú funkciók gondolkodás nélkül zajlanak, mindez a vegetatív idegrendszernek köszönhetően. A vegetatív idegrendszer irányítja az emberi test minden önkéntelen funkcióját. A perifériás idegrendszer (PNS) része.
Mi az autonóm idegrendszer?
Az emberi idegrendszer működése az agyból és a gerincvelőből, a központi idegrendszerből (CNS) ered. A PNS magában foglalja az összes többi ideget, amelyek a test többi részébe ágaznak. Ide tartozik a szomatikus és a vegetatív idegrendszer. A szomatikus idegrendszer irányítja a vázizomzat akaratlagos mozgását.
A vegetatív idegrendszernek két fő alrendszere van: a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer. Ezek jellemzően kölcsönösen hatnak egymásra a legtöbb tudattalan testi funkció végrehajtása érdekében.
A szimpatikus idegrendszer irányítja a harcolj vagy menekülj választ, és stressz idején a legaktívabb. A paraszimpatikus idegrendszer a pihenés és emésztés válaszreakciót irányítja, és a biztonság és a pihenés idején a legaktívabb.
A vegetatív rendszer harmadik alosztálya a bélrendszer. Egyedüli feladata az emésztéshez szükséges folyamatok szabályozása.
Melyek az autonóm idegrendszer funkciói?
A vegetatív idegrendszer szabályozza az önkéntelen élettani folyamatokat, például az emésztést, a légzést és a vérnyomást. A legtöbb funkciója a szimpatikus és a paraszimpatikus részlegben jelentkezik, amelyek egyensúlyban működnek a szervezet homeosztázisának fenntartása érdekében.
Szimpatikus és paraszimpatikus funkciók
A szimpatikus idegrendszer felelős a harc vagy menekülés reakcióért. Aktivitása olyan helyzetekben fokozódik, mint a fokozott stressz vagy a testmozgás. A szimpatikus aktiváció célja, hogy gyorsan kijusson a veszélyből. Például:
- A látás javítása érdekében a pupillák kitágulnak.
- A légutak kitágulnak az oxigénfelvétel növelése érdekében.
- A pulzusszám és az összehúzódási erő növekszik.
- A szívet és a vázizmokat ellátó artériák kitágulnak, míg az összes többi ér összeszűkül. Ez növeli a vérnyomást és elősegíti a szív és az izmok vérellátását.
- Az izmok anyagcseréje fokozódik, energiaként lebontja a tárolt glikogént és zsírt.
A szimpatikus aktiváció olyan funkciókat is gátol, amelyek energiát vesznek el és lelassítanak, mint például az emésztés és a vizelés.
A paraszimpatikus idegrendszer a pihenés és az emésztés funkcióit irányítja. A biztonság és a pihenés idején aktívabb. A paraszimpatikus aktiváció elősegíti a növekedést, a szaporodást és a pihenést. Például:
- A pupillák összeszűkülnek.
- A pulzusszám és a kontraktilitás csökken.
- A légutak összeszűkülnek.
- A nyálelválasztás és a gyomormotilitás fokozódik.
- A glükóz glikogénné alakul át a májban való tárolás céljából.
Hogyan működik együtt a két részleg?
A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer kölcsönösen hat egymásra. Mindkettő állandó használatban van, de a tevékenység a helyzettől függően az egyik vagy a másik oldal felé ingadozik.
Idegeik általában nem azonos célpontokat idegesítenek. Ugyanazon szerven belül különböző sejteket innerválhatnak, hogy ellentétes hatást fejtsenek ki. Például a pupillatágulást a tágító izom szimpatikus aktiválása, míg a záróizom paraszimpatikus aktiválása vezérli.
A paraszimpatikus idegek nem táplálnak annyi szövetet, mint a szimpatikus idegek. A paraszimpatikus aktiváció során megfigyelhető reciprok hatás gyakran a szimpatikus aktivitás csökkenésének köszönhető. Például, bár a paraszimpatikus idegek nem innerválják az ereket, a vérnyomás csökken a paraszimpatikus aktivitás során.
Az enterális idegrendszer funkciói
Az enterális idegrendszer az emésztési folyamatokkal foglalkozik. A paraszimpatikus és a szimpatikus rendszer elősegíti és gátolja az emésztést, de az enterális rendszer irányítja azokat az élettani mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik az emésztést.
A bélidegek az emésztőrendszerben lévő izmokat idegesítik, hogy szabályozzák a táplálék mozgását a szervezetben. A belek bélfalát is idegesítik, hogy szabályozzák a véráramlást, a szekréciót és a felszívódást.
Hogyan szerveződik az autonóm idegrendszer?
A vegetatív idegrendszer mind érzékszervi, mind motoros idegtípusokat tartalmaz. Az érzékelő, vagy afferens rostok a testből származó információkat viszik vissza a központi idegrendszerbe. A motoros, vagy efferens rostok a központi idegrendszerből a testbe továbbítják a parancsokat, hogy válaszreakciót hozzanak létre.
A vegetatív idegrendszerbe érkező érzékszervi inputok a test fiziológiai állapotát közvetítik. A kemoreceptorok például a vérben lévő oxigén és glükóz mennyiségét, míg a baroreceptorok a vérnyomást érzékelik. Az autonóm afferens idegek az egész rendszerben közösek, nem differenciálódnak szimpatikus vagy paraszimpatikus idegekre.
A paraszimpatikus és a szimpatikus rendszerben az efferens autonóm idegek két idegrendszert követnek, amelyek között ganglionok közvetítik a jeleket. Az első ideg "preganglionikus", a második ideg pedig "posztganglionikus".
Az enterális idegrendszer nem ugyanazt a két neuronból álló sorozatot használja, mint a vegetatív idegrendszer többi része. Saját szenzoros neuronokkal is rendelkezik.
Két idegrendszer
A preganglionikus neuronoknak az agyban és a gerincvelőben vannak sejttestek (szomák). Hosszú axonjaik a perifériára nyúlnak, ahol a szorosan egymás mellett elhelyezkedő szómák dendritjein szinapszisokat hoznak létre. Ezek a csoportosulások alkotják a ganglionokat, a vegetatív idegrendszer reléállomásait.
A szimpatikus preganglionáris idegek a mellkasi és az ágyéki gerincvelő gerincvelői idegekből erednek. A preganglionáris paraszimpatikus neuronok a hosszúkás agyvelő agyidegekből, valamint a keresztcsonti gerincvelői idegekből erednek.
A szimpatikus ganglionok közel fekszenek a gerincvelőhöz, ezért a szimpatikus preganglionáris rostok rövidebbek, mint a posztganglionáris rostok. A paraszimpatikus ganglionok közel fekszenek a célszövetekhez, ezért a preganglionáris rostok hosszúak, a posztganglionáris rostok pedig rövidek. A paraszimpatikus ganglionok is összefonódnak, hogy idegplexusokat alkossanak, ami lehetővé teszi, hogy bizonyos integratív funkciók módosítsák az idegi jelet.
A posztganglionikus rostok a szomák axonjai, amelyek a ganglionokat alkotják. Ezek viszik tovább az idegimpulzust az út további részén, és szinapszisokat hoznak létre belső szerveken és mirigyeken. A szimpatikus idegrendszerben általában vékonyak és nem myelinizáltak. Ez azt jelenti, hogy hiányzik belőlük a mielinhüvely, amely gyakran szigeteli az idegrostokat. A paraszimpatikus rendszerben a posztganglionáris rostok viszonylag vastagok és erősen mielinizáltak, így az impulzus jól szigetelt.
Az enterális idegrendszer elkülönült szervezete
A bélrendszeri idegrostok összetett hálót alkotnak az emésztőrendszerben. A rostok közül sokan reflexpályákat hoznak létre, amelyek lehetővé teszik az emésztési funkciók gyors beállítását.
A bélrendszer általában az idegrendszer többi részétől függetlenül irányítja az emésztési mechanizmusokat. Egyes szimpatikus és paraszimpatikus posztganglionikus idegek szinapszisban állnak a bélidegekkel, hogy az emésztési funkciókat szabályozzák.
Autonóm neurotranszmitterek
Az autonóm idegi impulzusokat a szinapszisokon keresztül kis vegyi anyagok, úgynevezett neurotranszmitterek továbbítják. Az acetilkolin a preganglionikus neurotranszmitter mind a szimpatikus, mind a paraszimpatikus rendszerben. Az acetilkolin az egész testben gyakori neurotranszmitter, és az agyban és a szomatikus idegrendszerben is hat.
A paraszimpatikus idegrendszer is acetilkolin-t használ egyedüli posztganglionikus neurotranszmitterként. A szimpatikus idegrendszer több különböző posztganglionáris neurotranszmittert használ. A legtöbb ideg noradrenalint szabadít fel, de azok, amelyek a verejtékmirigyeknek jeleznek, acetilkoltint szabadítanak fel.
A mellékvesében lévő speciális sejtek, az úgynevezett kromaffin sejtek, epinefrint használnak. A kromaffin sejteknek nincsenek axonjaik, és az epinefrint közvetlenül a ganglionokból szabadítják fel a vénákba, hogy szisztémás szimpatikus aktivációt váltsanak ki.
Az enterális idegrendszer különböző neurotranszmittereket használ, köztük acetilkolin, nitrogén-oxid és szerotonin.
Mi befolyásolja az autonóm idegrendszer egészségét?
A vegetatív idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus karjának egyensúlyban kell maradnia ahhoz, hogy a szervezet egészséges maradjon. A szimpatikus idegrendszerre akut stressz vagy veszély esetén van szükségünk, hogy átvegye az irányítást. A szimpatikus dominanciára való krónikus vagy gyakori átállás és a paraszimpatikus aktivitás kölcsönös csökkenése azonban komoly egészségügyi problémákhoz vezethet.
Milyen hatásai vannak az autonóm egyensúlyhiánynak?
A vizsgálatok szerint a szimpatikus idegrendszer túlműködése előre jelzi a magas vérnyomás és az elhízás későbbi kialakulását. Ez az anyagcsere, a hormonális jelátvitel és a gyulladásos útvonalak diszregulációján keresztül következik be.
A magas szimpatikus aktivitás a reaktív oxigénfajok (ROS) vagy szabad gyökök fokozott termeléséhez is vezethet. A ROS-ok természetes módon keletkeznek a szervezetben, és számos sejtfunkcióhoz létfontosságúak. A túlzott szint azonban oxidatív stresszhez vezethet, amely károsítja a DNS-t, a fehérjéket és az idegszövetet.
A szimpatikus túlműködés és a paraszimpatikus károsodás kombinációja 2-es típusú cukorbetegséghez és szív- és érrendszeri rendellenességekhez, például ritmuszavarokhoz vezethet. A paraszimpatikus aktivitás elvesztése az alvás rosszabb minőségével is összefügg, ami súlyosbíthatja az egyéb fiziológiai és pszichológiai problémákat.
Mi okozhat autonóm diszfunkciót?
Számos tényező járulhat hozzá a vegetatív diszfunkcióhoz, más néven vegetatív neuropátiához. A vegetatív diszfunkció egyik fő előrejelzője a krónikus pszichológiai stressz, amely a szimpatikus dominancia irányába történő elmozdulást okoz. Nem minden autonóm rendellenesség jár autonóm egyensúlyzavarral, de ez tipikus következmény. A vegetatív diszfunkció egyéb tényezői közé tartoznak:
- Autoimmun betegségek
- Cukorbetegség
- Egyéb degeneratív neurológiai rendellenességek (pl. Parkinson-kór)
- Táplálkozási hiányosságok
- Bizonyos fertőzések, beleértve a Lyme-kórt, a tetanuszt és a HIV-et.
- Alkoholfogyasztás és dohányzás
- Egyes gyógyszerek mellékhatásai
Az autonóm idegrendszeri rendellenességek genetikai tényezők vagy az agy, a gerincvelő vagy a perifériás idegek sérülése miatt is kialakulhatnak.
Hogyan védhetem meg az autonóm idegrendszeremet?
Van néhány dolog, amivel támogathatod a vegetatív idegrendszeredet, és megpróbálhatod a paraszimpatikus idegrendszer felé tolni a dominanciát.
A stresszforrások csökkentése vagy megszüntetése segíthet megelőzni a szimpatikus túlműködést, de ezt gyakran könnyebb mondani, mint megtenni. A relaxációs tevékenységek szintén a paraszimpatikus rész felé tolhatják el a vegetatív funkciókat, beleértve a jógát és a lassú légzőgyakorlatokat.
A testmozgás szintén nagyszerű módja lehet a vegetatív idegrendszer támogatásának. Tanulmányok szerint a következetes testmozgás-edzés növelheti a paraszimpatikus aktivitást, csökkentheti a vegetatív diszfunkció kockázatát, sőt, a korai kardiális autonóm neuropátia bizonyos károsodását is visszafordíthatja. Emellett javíthatja az alvást is, ami jótékony hatással van a hangulatra és az általános egészségi állapotra.
Van azonban néhány fenntartás. Egy háziállattal rendelkező idősebb felnőtteken végzett tanulmány szerint a háziállattal való séta csökkentette a stresszt és javította a vegetatív egyensúlyt, de az egyedül sétálás növelte a stresszt és a szimpatikus aktivitást. Ez arra utal, hogy mindenképpen olyan mozgásformát kell választani, amelyet valóban élvezünk, és nem okoz további stresszt.
Az edzés a szervezet ROS-termelését is növeli. A szervezet válaszul antioxidánsokat termel, amelyek jótékonyan hatnak a vegetatív idegrendszerre. A nagy intenzitású vagy kimerítő edzés azonban túl magas ROS-szintet termel, amit a szervezet nem tud kompenzálni, és oxidatív károsodás léphet fel.
Az ajánlás heti öt napon 30 perc mérsékelt intenzitású testmozgás. Ne feledje, hogy a kimerítő és a mérsékelt intenzitású testmozgás meghatározása az egyéntől és az edzettségi szinttől függ.
Az antioxidánsokban és gyulladáscsökkentő tényezőkben gazdag étrend támogatja az egészséges vegetatív idegrendszert, és segít ellensúlyozni az oxidatív károsodást. Ilyen például az extra szűz olívaolaj, a kurkuma, az áfonya, a pisztácia, az étcsokoládé és a zöld tea.
Gyakran ismételt kérdések
Mi a vegetatív idegrendszer és szerepe?
A vegetatív idegrendszer a perifériás idegrendszer része, vagyis az agyból és a gerincvelőből kiágazó idegeké. A vegetatív rendszer irányítja az összes önkéntelen folyamatot a testben. Három részlege a szimpatikus rendszer (harcolj vagy menekülj), a paraszimpatikus rendszer (pihenés és emésztés) és az enterális rendszer (emésztés).
Milyen szerveket szabályoz a vegetatív idegrendszer?
A szimpatikus idegrendszer több szervet szabályoz, mint a paraszimpatikus idegrendszer. A paraszimpatikus rendszer a szemet, a könny- és nyálmirigyeket, a szívet, a tüdőt, az emésztőrendszert, a húgyhólyagot, a külső nemi szerveket, a verejtékmirigyeket és a májat idegzi.
A női nemi szerveken kívül a szimpatikus rendszer ugyanezeket a szerveket, a piloerectoros izmokat, az ereket, a vázizmokat és a zsírszövetet is innerválja. Mindkét rendszer az immunrendszer bizonyos aspektusait is innerválja.
Hogyan védhetem a vegetatív idegrendszeremet?
A paraszimpatikus dominancia irányába történő elmozdulás elősegítésével megvédheti autonóm idegrendszerét. A stratégiák közé tartozik a jóga, a légzőgyakorlatok, a mérsékelt intenzitású testmozgás és az antioxidánsokban gazdag étrend.
ANAHANA FIZIKAI EGÉSZSÉGÜGYI ERŐFORRÁSOK
FIZIKAI EGÉSZSÉG WIKIK
Küzdelem vagy menekülés válasz
Vezetett meditáció az alváshoz
FIZIKAI EGÉSZSÉG BLOGOK
Hivatkozások
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK538516/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK539845/
https://iopscience.iop.org/article/10.1088/1361-6579/aa6782
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3123705/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC8868289/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC8701130/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK430888/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5900369/
