Az evolúció szerint a limbikus rendszer agyunk egyik legősibb része. Az olyan elméletek szerint, mint a triune brain model, általában érzelmi agynak vagy érzelmi idegrendszernek is nevezik.
A legfontosabb tudnivalók
- Meghatározás: Az érintett agyban található limbikus rendszer kezeli az érzelmeket, a viselkedést és a memóriát.
- Alkatrészek: Ide tartozik a hippokampusz, a talamusz, a hipotalamusz, az amygdala és a nucleus accumbens.
- Funkciók: Szabályozza az érzelmi reakciókat, a memóriát, a tanulást és a szexuális izgalmat.
- Helyszín: A halántéklebenyben, az agyvelő alatt található.
- Összeköttetések: Összekapcsolt agyi struktúrák kapcsolódnak a prefrontális kéreghez, befolyásolva a döntéshozatalt.
- Jelentősége: Létfontosságú a túlélési mechanizmusok és az érzelmi jólét szempontjából.
Az idegtudományok területén végzett kutatások betekintést nyújtottak a limbikus rendszernek a viselkedési és érzelmi reakciókban betöltött szerepébe, valamint abba, hogy hogyan alakítja viselkedésünket. A limbikus rendszert limbikus lebenynek is nevezhetjük.
A limbikus rendszer meghatározása
A limbikus rendszer egy olyan agyi régió, amely úgy működik, mint egy hálózati rendszer. Sok egymással összekapcsolt részével felelős a különböző érzelmi késztetések szabályozásáért, valamint kritikus szerepet játszik az emlékezet kialakításában. A limbikus rendszer főbb összetevői közé tartozik a hippokampusz, az amygdala, a talamusz és a hipotalamusz. Elhelyezkedése az agykéreg alatt található.
A limbikus rendszer története
A limbikus rendszerrel kapcsolatos első empirikus elméletek Arisztotelésztől, az ókori görög filozófustól származnak. Kijelentette, hogy az intelligencia és az érzelmek központja a szívből ered, és hogy a memória az érzelmek és az érzések alapján generálja a tanulást. Később jött Galénosz, más néven Aelius Galenus, neuroanatómus, aki felfedezte az agyi (agyi) funkciókat és a vegetatív idegrendszert. Nézetei ellentétben álltak Arisztotelész nézeteivel, mivel úgy vélte, hogy az agy az intelligencia központja.
A középkorban a neuroanatómia és a neurofiziológia egyre fejlettebbé vált. Jelentős felfedezés volt több agyi struktúra összekapcsolása olyan funkciókkal, mint a vizuális érzékelés és más érzékelések. A limbikus rendszer kifejezés a korabeli korban, a tizenkilencedik század körül keletkezett. A kor két kiemelkedő, befolyásos személyisége Charles Darwin és William James amerikai pszichológus volt.
Darwin két jelentős gondolatról írt. Az első az volt, hogy az emberek érzelmei hasonlítanak az állatokéhoz, mivel az állatoknál is megfigyelhető érzelmi viselkedést fejeznek ki. A második az volt, hogy az érzelmek univerzálisak és különállóak, függetlenek a kultúráktól vagy a társadalmi normáktól. James ezzel szemben azt javasolta, hogy az érzelmek egyszerűen a testben végbemenő fizikai változásokra adott válaszok, amelyeket az agyba továbbítanak, és így az egyének értelmezhetik saját érzelmeiket. 1978 volt az az év, amikor Paul Brocha francia anatómus először alkotta meg a "limbikus lebeny" kifejezést. Ez a latin perem szó fordítása.
A kutatás még a huszadik században is vizsgálja a limbikus rendszer elméletét. Az idegi áramkörök, az anatómiai határok és a viselkedési reflexek megértése csak néhány a limbikus lebennyel kapcsolatos, jelenleg vizsgált területek közül.
A közelmúltban például az érzelmek szabályozásában a vestibuláris (egyensúly) és a limbikus rendszer közötti kapcsolatok megértésével foglalkoztak. A vestibuláris rendszer alapvető fontosságú a test egyensúlyának és jólétének fenntartásában. A vestibuláris stimulációs technikák hatékonyan enyhíthetik a stresszt , és potenciálisan hozzájárulhatnak az érzelmi jóléthez. Ezért a vestibuláris stimulációs technikák befolyásolhatják az érzelmeket. Ez az áttekintés részletesebben foglalkozik az érzelmekkel mint az elme felgerjesztett állapotával, és azzal, hogy ezek a technikák az ingerlési régiótól függően befolyásolhatnak bizonyos érzelmi állapotokat. Példaként említik a forgószéket, amelyet a 19. században a mánia vagy az emelkedett izgalmi állapot kezelésére használtak. A szerzők szerint az e területen végzett kutatások alátámasztják a vestibuláris stimulációt, mint a stresszel összefüggő rendellenességek terápiáját, a gyógyszerek és más terápiák alternatívájaként. Ugyanakkor kitérnek arra, hogy az e technikák előnyeihez vezető mechanizmusok még mindig feltárásra várnak, és elengedhetetlenek a terápiás előnyök optimalizálásához.
A limbikus rendszer funkciói
Mint említettük, a limbikus rendszer jelzőrendszerként működik, és hozzájárul az összetett érzelmek és más agyi funkciók, például a memória kialakításához és kialakításához. A limbikus rendszer számos összetevője ellenére a lényeg az, hogy gyakran együtt működnek. Például, bár a félelmet leggyakrabban az amigdalával hozzák összefüggésbe, más agyterületek is reagálnak a félelemre.
A pubertás a limbikus rendszer fejlődésének döntő szakasza, mivel jelentős változások következnek be. Az amigdala például tovább fejlődik, és a hormonális változásokkal együtt olyan intenzív érzelmeket válthat ki, mint a düh, a félelem és az agresszió. Emellett a serdülőkor előrehaladtával a limbikus rendszer a prefrontális kéreg nagyobb ellenőrzése alá kerül. Ez a terület csak 25 éves korban fejlődik ki teljesen, és alapvető fontosságú a gondolkodás, a problémamegoldás és az impulzuskontroll szempontjából. A prefrontális kéreg fejlettsége biológiai oka annak, hogy a tizenéveseket szeszélyesnek tartják, mivel ezek a limbikus struktúrák fejletlenek.
A limbikus rendszer elsődleges szerkezete
Hippocampus
A limbikus rendszerhez tartozik a Hippocampus, amely a görög csikóhal szóból származik. Nagyon mélyen az agyban található, és a tanulással és a memória bizonyos aspektusaival, például a térbeli emlékezet és a térbeli navigációval van kapcsolatban.
A memória szempontjából az emlékezet egyik fő funkciója a memória kódolása: az információ kódolásának, tárolásának és felidézésének lehetővé tétele. A memória kódolása például lehetővé teszi, hogy emlékezzünk arra, hol ebédeltünk tegnap. Az emlékezet konszolidációja a memória másik aspektusa, amelyért a hippokampusz felelős, lehetővé téve számunkra, hogy stabilabb és tartósabb emlékeket alakítsunk ki.
Amygdala
A limbikus rendszer magában foglalja az Amygdala mandula alakú, és felelős az érzelmi reakciókért, mint például az öröm, a szorongás, a harag és a félelem. Az amygdala szerepet játszik a memóriában, és az agyban a hippokampusz közelében található. Konkrétan az emlékek tárolásának szilárdságával, mivel az emlékek gyakran erős érzelmi kötődéssel járnak, amelyek általában sokkal hosszabb ideig megmaradnak.
Az emlékek és a félelem közötti kapcsolat az amygdala révén jön létre, amely segíthet a félelemmel kapcsolatos új emlékek kialakításában. A félelem általi tanulás megkönnyíti a korábban említett fogalmakat, például az emlékezet megszilárdítását.
Ez az agynak egy olyan területe, amely igen intenzív érzelmeket képes kiváltani. Nem hivatalosan az amigdala által kiváltott reakciókat "harcolj vagy menekülj"-nek nevezik, ami az idegrendszerrel együtt evolúciós szempontból a túlélést fenyegető veszélyekre adott természetes fiziológiai reakció. Az ilyen reakciók által okozott stressznek három különböző szakasza van: riadalom, ellenállás és kimerültség. Különösen a kutatások nagy része a bazolaterális amigdalára irányul.
Thalamus és Hypothalamus
A limbikus rendszer magában foglalja a talamuszt, amelyet gyakran a test egészére kiterjedő érzékelés reléállomásaként ismernek, kivéve a szaglás (szaglás) feldolgozását. A hipotalamussal együtt felelős az érzelmi reakcióképesség változásaiért. Az érzelmi reaktivitás arra utal, amikor bármilyen külső esemény intenzív érzelmeket vált ki.
Az egyik példa erre a hipotalamusz, amely a szervezet számára létfontosságú késztetéseket, például az alvást irányítja. Megfelelő alvás hiányában a hipotalamusz más területei reagálnak. Ezek a területek olyan érzelmekhez kapcsolódnak, mint a düh, az elégedetlenség és az ellenszenv. Ezért egyértelmű kapcsolat van a kulcsfontosságú homeosztatikus folyamatok, például az alvás és az érzelmi kommunikáció, valamint e folyamatok megzavarása között.
Másodlagos vagy járulékos agyi régiók
A másodlagos vagy járulékos limbikus rendszer struktúrái nélkülözhetetlenek az olyan agyi régiók számára, amelyek érintettségére nincs olyan erős bizonyíték, mint más területek esetében, hogy létfontosságú összetevőknek lehessen tekinteni.
A Cinguláris Gyrus egy olyan struktúra, amely közel van az orrhoz. Ez a közelség segít összekapcsolni az illatokat és látványokat a korábbi érzelmek kellemes vagy kedvezőtlen emlékeivel. Emellett a fájdalomra adott érzelmi reakció is lényeges funkció. A fájdalom olyan aspektusai, mint a félelem-elkerülés és a kellemetlenségek, ezen a területen kerülnek feldolgozásra. Végül, az agresszív viselkedés és az impulzivitás is összefüggésbe hozható, bár ez vitatható.
A bazális ganglionok a limbikus rendszer másodlagos területe, mivel közel van más limbikus struktúrákhoz. Jól ismert a motoros tervezésben és kivitelezésben betöltött szerepe. A legújabb bizonyítékok azonban azt sugallják, hogy szerepe van a jutalmazásban és a megerősítésben, a függőséget okozó viselkedésben és a szokások kialakulásában. Az olyan pszichiátriai rendellenességek, mint a depresszió és a skizofrénia a bazális ganglionok és a limbikus rendszer közötti kapcsolatok zavarával járhatnak. Ennek eredményeképpen még a neuromodulációs terápiákra gyakorolt hatás is felmerült.
Végül a Cinguláris Gyrus egy olyan struktúra, amely az érzelmek feldolgozásával és a viselkedés szabályozásával együtt segít a vegetatív motoros funkciók szabályozásában is. Az agyban való elhelyezkedése kulcsfontosságú, mivel az agy két féltekéjének frontális, temporális és occipitális kéregéhez kapcsolódik. Konkrétan az érzékszervi bemenetet koordinálja az érzelmekkel. Egy példa erre az ujjunk megszúrása, majd a fájdalomérzet. A fájdalommal kapcsolatos érzelmi reakciókkal is foglalkozik, és szabályozza az agresszív viselkedést.
Számos további területet lehetne további limbikus struktúrákként felvenni, ami e terület összetettségére utal. Ezek közé tartozik a Septum, a Nucleus Accumbens, az Orbitofrontális kéreg, az agykéreg, a szagló kéreg és még sok más. Vannak szubkortikális struktúrák is, amelyeket figyelembe kell venni.
A limbikus rendszer és az érzelmi reakciók
Alapvető szinten az affektív feldolgozás az agyban zajló, döntéshozatali képességeket képviselő tevékenység. Az affektív megismerés zavarai gyakran a hangulatzavarok előterében állnak. Számos cselekvés és döntés érzelmi kontextusban történik. Ezért van kapcsolat a kognitív funkciók és az érzelmi állapotok között. Ennek a folyamatnak része az érzelmek pozitív vagy negatív értékűként való megjelölése. Például az olyan érzelmek, mint a boldogság pozitív valenciájúak, az undor pedig negatív valenciájú.
Egy kutatócsoport MRI (mágneses rezonancia képalkotás) segítségével vizsgálta a bűnöző pszichopaták érzelmi feldolgozásának rendellenességeit. Megállapították, hogy az affektív feldolgozás hiányosságai leggyakrabban negatív értékű ingerekre adott válaszként jelentkeztek, és hogy az affektív ingerek feldolgozásához és értékeléséhez több kognitív erőforrásra van szükségük, mint másoknak. Az agyról szólva rendellenességeket találtak az elülső és a hátsó cinguláris, az alsó homlokgyrus, az amygdala/hippokampusz-képződés és a ventrális striatum területén. Különösen a rendellenességek kapcsolódtak az affektusokkal kapcsolatos aktivitás hiányához ezeken a területeken. Ezért a limbikus rendszer zavarai voltak jelen.
A limbikus rendszer és a memória
A "Nagyobb limbikus rendszer" a memória szerepét foglalja magában. A memória konkrétan a viselkedés szervezését jelenti, hogy biztosítsa a túléléshez való alkalmazkodóképességet. Amint az előző szakaszban említettük, az affektív feldolgozás az emlékezetet, az affektust és a célzott viselkedést ötvözi. A hosszú távú memória olyan típusú emlék, amely évekig tárolódhat az agyban; a hosszú távú emlékeknek két fő csoportja van.
Az első az explicit/deklaratív emlékek az élet során előforduló epizodikus esetekre vonatkozóan. A második típus az implicit/procedurális emlékek csoportjába tartozik, amelyek fontosak a motoros és kognitív készségek megtanulásához és emlékezéséhez. A csoporttól függően a limbikus rendszer különböző területei érintettek. Először is, a hippokampusz együttműködik egy másik agyterülettel, a mediális temporális lebennyel. A második a bazális ganglion, amely egy másik létfontosságú agyi régióval, a kisagyval is együttműködik.
Az amygdala nem egyedül működik az érzelmi emlékezeti funkciók kialakításában, konszolidálásában és előhívásában. A limbikus rendszer neurális áramkörként működik, legyen szó deklaratív emlékezetképzésről, emlékezeti konszolidációról, kontextuális félelmi emlékezetképzésről, nyomkövető kondicionálásról vagy feltételes diszkriminációs tanulásról.
A limbikus rendszer kapcsolata a jutalmazással, a motivációval és a függőséggel
Egyszerűbben fogalmazva, a "jutalom" pozitív affektív élményt okoz. A pszichológián belül ez a meghatározás bizonyos olyan események leírására módosul, amelyek növelik egy vonzó és motiváló tulajdonságokkal rendelkező viselkedés vagy inger valószínűségét. A jutalmazási áramkör tehát egy visszacsatolási hurok, amelyet az örömérzés képességének ellenőrzéséért és szabályozásáért felelős agyi struktúrák csoportja okoz. Az örömérzet alapvető fontosságú, mivel ez motiválja az embert bizonyos viselkedések megismétlésére. Az egyik összetevője annak, amit a limbikus rendszer lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük.
Amikor a jutalmazó áramkör aktiválódik, elektromos és kémiai jelek jelennek meg. Az ebben a rendszerben lévő sejtek érzékelik és fogadják ezeket az idegi jeleket, hogy kommunikáljanak. Az egyik ilyen alapvető fontosságú idegi jel a dopamin nevű neurotranszmitter, egy sokat vizsgált kémiai hírvivő felszabadulása. Amikor a dopamin felszabadul a megfelelő területekről, eljut a receptorokhoz, amelyek fogadják a jelet, és így kötődnek hozzá, lehetővé téve további válaszokat. A dopamin-emelkedés a tanulásért és az alkalmazkodásért járó természetes jutalmakra válaszul következik be.
Ami azonban jelentős aggodalomra ad okot, az a szabadidős drogok, például az ópiátok, az amfetaminok és a kokain használata, mivel ezek megzavarhatják a normális dopamin-jelátvitelt, ami egészségtelen viselkedéshez vezethet. A kokain használatakor például rövid és erőteljes dopaminfelszabadulás következik be, amely olyan tüneteket eredményez, mint az eufória. Ezek a tünetek olyan intenzívek lehetnek, hogy a vágy a használatra erőssé válik. A dopamin elsősorban a Nucleus Accumbensből szabadul fel, amelyet másodlagos/kiegészítő limbikus rendszerű struktúraként vitatnak.
A szerotonin egy másik neurotranszmitter, amely kulcsszerepet játszik a függőségben. Általában boldogságkémiai anyagként ismert, mivel hozzájárul a jó közérzethez és a boldogság érzéséhez. A szerotonin úgy lép kölcsönhatásba a dopaminnal, hogy idővel az agy kevésbé lesz érzékeny a dopaminra, amit deszenzitizációnak nevezünk. Ezért a személynek több drogot vagy más anyagot kell használnia ugyanahhoz az élvezethez. Az elvonási tünetek gyakoriak, amikor valaki abbahagyja egy anyag használatát. A megvonás szorongást, ingerlékenységet és depressziót okozhat. Ezek az alacsony szerotoninszint következményei, ami jelentősen befolyásolhatja a limbikus rendszert.
Fontos megjegyezni, hogy a függőség nem korlátozódik a szórakoztató vagy illegális anyagokra. A függőség gyakori a vényköteles gyógyszerek esetében, amire példa az opioidválság. A függőségre való hajlamot okozhatja a neurotranszmitterek kiegyensúlyozatlansága, ami rendellenes szintekhez vezet. Genetikai tényezők, stressz, trauma és kábítószerrel való visszaélés hozzájárulhatnak a limbikus rendszer által kiegészített függőséghez.
A limbikus rendszer zavarai
Mivel a limbikus rendszer ilyen érzékeny terület, egyértelmű, hogy a rendszerben zavarok léphetnek fel. Ezek többek között traumás sérülések vagy az öregedés miatt következhetnek be, és számos rendellenességhez vagy viselkedésformához vezethetnek. A limbikus rendszer a legösszetettebb neuroviselkedési zavarok némelyikét érinti, beleértve a poszttraumás stresszbetegséget (PTSD) és a megismerési és memóriazavarokat, mint például az Alzheimer-kór.
A limbikus rendszer zavaraira vonatkozó kutatások nagy része a rendszer sérüléseiből vagy sérüléseiből származik. Például egy tanulmányt végeztek skizofrén betegekről és az elülső cinguláris giruszukban mutatkozó különbségekről a kontroll vagy nem skizofrén betegekhez képest. A skizofréniában szenvedő embereknél a Gyrus sokkal kisebbnek bizonyult, és a szürkeállomány térfogata csökkent. Az agy szürkeállománya az agy fehérállománya felé jelző kapcsolatok mély részeiként működik. Általában a cinguláris kéreg területének korai sorvadását vagy megnagyobbodását találták mind a demenciában, mind az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél. Ennek a területnek a degenerációja vagy leépülése erős előrejelzője ezeknek a feltételeknek.
A jutalom, a motiváció és a függőség előző szakaszát kiegészítve, az elülső cinguláris kéreg (ACC) elülső cinguláris gyűrűs része szintén kulcsfontosságú a kognitív funkciók függőséggel kapcsolatos neurális áramköreiben. Ezek közé tartozik a döntéshozatal, a kognitív gátlás, az érzelmek és a motiváció. Ez a neuromoduláció célzott területe volt a szerhasználati zavarral küzdő emberek számára.
Ezért egyértelmű, hogy e terület károsodása befolyásolhatja a környezet bizonyos jellemzőire való reagálási képességet. Ez agresszív viselkedéshez, félénkséghez vagy csökkent érzelemkifejezéshez vezethet. A skizofrénia egyik jellemzője a lapos hatás, amikor az arc laposnak és érzelemmentesnek tűnik. Az ebben az állapotban szenvedő betegek gyakran már az állapotuk kezdetétől fogva kudarcot vallanak az arc érzelemfelismerési tesztjeiben. A limbikus struktúrák megzavarásának hatásait mutatja be.
A limbikus rendszer és a krónikus stressz
A krónikus stressz káros hatással lehet mind a fizikai, mind a mentális egészségre. A krónikus stressz több tényezőből eredhet, és tartósan megváltoztathatja a test és az elme állapotát. Az élet traumáját, mint a krónikus stressz egyik formáját, széles körben tanulmányozták a limbikus rendszerben. Az egyik tanulmány a hipotalamuszt, különösen a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengelyt vizsgálta. Ez három struktúra - a hipotalamusz, az agyalapi mirigy és a vesék tetején lévő mellékvesék - közvetlen hatásainak és visszacsatolásos kölcsönhatásainak összetett együttese.
Ez egy neuroendokrin rendszer, ami azt jelenti, hogy az egyes struktúrák által kibocsátott hormonok a vérben haladva hatással vannak az idegrendszerre. Mindegyik felszabadít egy hormont, amely a következőhöz vezet, és ez egy kaszkádszerű hatás. Hatással van az olyan folyamatokra, mint az emésztés, az energiatárolás és -felhasználás, valamint az általános hangulat.
Ez a tanulmány megállapította, hogy az életen át tartó trauma jelentősen befolyásolja a HPA-tengelyt, és hogy az életen át tartó trauma érzékenyebbé tehet bizonyos limbikus régiókat. Konkrétan a hippokampuszt és az amigdala-t tartalmazó limbikus régiók. Ez a megállapítás összhangban van azzal, hogy a kutatások szerint az amygdala szerepet játszik a HPA tengely stresszválaszra való befolyásolásában, ami stresszhormonok felszabadulását váltja ki. Ez a stressz és a HPA tengely működésének szabályozásával kapcsolatos problémákat eredményezhet, és a rossz egészségi állapot kialakulásának kockázatához vezethet. Az egyik példa erre a memória konszolidációjának károsodása. Ez egyértelmű példa arra, hogy a limbikus rendszer diszregulációja nagymértékben befolyásolja a betegséget.
A relaxáció hatása a limbikus rendszerre
A relaxációs technikák bizonyítottan hatásosak a stressz enyhítésében; a meditációnak számos pozitív hatása van. Konkrétan, az összes meditációs típus közül az együttérzésen alapuló meditáció mutatta a legnagyobb hatást a limbikus rendszer megnyugtatására. Az együttérző meditáció, más néven Karuna meditáció a buddhista filozófiában gyökerezik, és arra összpontosít, hogy a résztvevőket az emberi gondolatok felé irányítsa. E gyakorlat létfontosságú eleme a minden emberben rejlő együttérzés felébresztése.
Az agy és a mindfulness kutatása különösen az amygdalára, mint a limbikus rendszer egy részére összpontosít. Egy magas stressz-szintű üzletembereken végzett vizsgálat során megfigyelték, hogy nyolc hét mindfulness-meditáció után az amygdala mérete összezsugorodott azokhoz képest, akik nem gyakorolták. Ezért a stressz csökkentése összefüggésbe hozható volt az amygdala e szerkezeti változásaival.
A meditáció bármely fajtája egyszerű és gyors módja lehet a stressz csökkentésének. A testet és a lelket kombináló kiegészítő gyógymódként kulcsfontosságú a mély relaxáció és a nyugodt elme kialakításában. Ha minden egyes ülés során egy adott dologra összpontosítunk, az fokozhatja a fizikai és érzelmi jólétet. A koncentrált figyelem, az ellazult légzés és a csendes környezet ideálisak ahhoz, hogy a középpontba kerüljünk és jelen legyünk.
Amint azt egy korábbi szakaszban említettük, a szerotonin egyensúlyhiánya különböző rendellenességeket okozhat. A mediáció, a testmozgás, az egészséges táplálkozás és a jóga természetes módon növelheti a szerotoninszintet. A testmozgás különösen endorfinokat szabadít fel, amelyek fokozhatják a hangulatot. Ezek nagyon hasonlítanak a szerotoninhoz, és pozitív érzelmekhez vezethetnek. A természetben töltött idő számos egészségügyi előnnyel jár, többek között a stressz csökkenésével és a hangulat javulásával. Ezek mindegyike bizonyítottan segít megnyugtatni a limbikus rendszert.
Következtetés
A limbikus rendszer egy összetett hálózat, amelynek számos összekapcsolt része van. Négy fő összetevője és számos további, másodlagosnak tekinthető struktúra van - a szubkortikális struktúrák és az agykéreg. A limbikus rendszert történelmileg úgy mutatták be, mint az agyon belül az érzelmi állapotokkal foglalkozó rendszert. Az időnek a tanulásra és az új emlékek kialakítására gyakorolt hatását azonban már vizsgálták. Ebben a posztban részletesebben foglalkozunk a limbikus rendszerrel és az érzelmi reakciókkal, a memóriával, valamint a jutalomra, a motivációra és a függőségre gyakorolt hatásával.
Emellett szó esett a limbikus rendszer zavarairól és a krónikus stressz hatásairól, valamint a limbikus rendszer ellazítására irányuló stratégiákról. A cél az volt, hogy a limbikus rendszert széleskörűen bemutassuk, és elismerjük, hogyan járul hozzá a jóléthez, mint a fizikai és mentális egészség összetevője. Végső soron a stresszkezelési technikák kulcsfontosságúak ahhoz, hogy ezt a rendszert ellenőrzés alatt tartsuk.
Hivatkozások
The limbic system - Queensland Brain Institute
Our Three Brains - The Emotional Brain
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3236374/
The limbic system - Queensland Brain Institute
Different meditation types train distinct parts of your brain | New Scientist
What is Compassion Meditation? (+ Mantras and Scripts)
Stress reduction correlates with structural changes in the amygdala
The Limbic System and Long-Term Memory
Understanding the links between vestibular and limbic systems regulating emotions - PMC
Serotonin: The Role it Plays in Addiction and Withdrawal
Felelősségi nyilatkozat
A cikk tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakszerű orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést. Mindig ajánlott konzultálni egy képzett egészségügyi szolgáltatóval, mielőtt bármilyen egészséggel kapcsolatos változtatást hajtana végre, vagy ha bármilyen kérdése vagy aggodalma van az egészségével kapcsolatban. Az Anahana nem vállal felelősséget semmilyen hibáért, mulasztásért vagy következményért, amely a közölt információk használatából adódhat.
