Az evolúció szerint a limbikus rendszer agyunk egyik legősibb része. Az olyan elméletek szerint, mint például a triuni agymodell, általában érzelmi agynak vagy érzelmi idegrendszernek is nevezik.
Az idegtudományok területén végzett kutatások betekintést nyújtottak a limbikus rendszernek a viselkedési és érzelmi reakciókban betöltött szerepébe, valamint abba, hogy hogyan alakítja viselkedésünket. A limbikus rendszert limbikus lebenynek is nevezhetjük.
A limbikus rendszer definíciója
A limbikus rendszer egy olyan agyi régió, amely úgy működik, mint egy hálózati rendszer. Sok egymással összekapcsolt részével felelős a különböző érzelmi késztetések irányításáért, valamint kritikus szerepet játszik az emlékezet kialakításában. A limbikus rendszer főbb összetevői közé tartozik a hippokampusz, az amygdala, a talamusz és a hipotalamusz. Elhelyezkedése az agykéreg alatt található.
A limbikus rendszer története
A limbikus rendszerrel kapcsolatos első empirikus elméletek Arisztotelésztől, az ókori görög filozófustól származnak. Azt állította, hogy az intelligencia és az érzelmek központja a szívből ered, és hogy a memória az érzelmek és az érzések alapján generálja a tanulást. Később jött Galénosz, más néven Aelius Galenus, egy neuroanatómus, aki felfedezte az agyi (agyi) funkciókat és a vegetatív idegrendszert. Nézetei ellentétben álltak Arisztotelész nézeteivel, mivel úgy vélte, hogy az agy az intelligencia központja.
A középkorban a neuroanatómia és a neurofiziológia egyre fejlettebbé vált. Jelentős felfedezés volt több agyi struktúra összekapcsolása olyan funkciókkal, mint a vizuális érzékelés és más érzékelések. A limbikus rendszer kifejezés a korabeli korban, a tizenkilencedik század körül keletkezett. Ennek a korszaknak két kiemelkedő, befolyásos alakja Charles Darwin és William James amerikai pszichológus volt.
Darwin két jelentős gondolatról írt. Az első az volt, hogy az emberek érzelmei hasonlítanak az állatokéhoz, mivel az állatoknál is hasonlóan megfigyelhető érzelmi viselkedést fejeznek ki. A második az volt, hogy az érzelmek univerzálisak és megkülönböztethetők, függetlenek a kultúráktól vagy a társadalmi normáktól. James ezzel szemben azt javasolta, hogy az érzelmek egyszerűen a testben végbemenő fizikai változásokra adott válaszok, amelyeket az agyba továbbítanak, és így az egyének értelmezhetik saját érzelmeiket. 1978 volt az az év, amikor a "limbikus lebeny" kifejezést először Paul Brocha francia anatómus alkotta meg. Ez a latin perem szóból származó fordítás.
A kutatás még a huszadik században is vizsgálja a limbikus rendszer elméletét. Az idegi áramkörök, az anatómiai határok és a viselkedési reflexek megértése csak néhány a limbikus lebennyel kapcsolatban jelenleg vizsgált területek közül.
A közelmúltban például az érzelmek szabályozásában a vestibuláris (egyensúly) és a limbikus rendszer közötti kapcsolatok megértésével foglalkoztak. A vestibuláris rendszer alapvető fontosságú a test egyensúlyában és a jólétben. A vestibuláris stimulációs technikák hatékonyan enyhíthetik a stresszt, és potenciálisan hozzájárulhatnak az érzelmi jóléthez. Ezért a vestibuláris stimulációs technikák befolyásolhatják az érzelmeket. Ez az áttekintés részletesebben foglalkozik az érzelmekkel, mint az elme felgerjesztett állapotaival, és azzal, hogy ezek a technikák az ingerlési régiótól függően befolyásolhatnak bizonyos érzelmi állapotokat. Példaként említik a forgószéket, amelyet a XIX. században a mánia vagy az emelkedett izgalmi állapot kezelésére használtak. A szerzők azt javasolják, hogy az e területen végzett kutatások alátámasztják a vestibuláris stimulációt, mint a stresszel kapcsolatos rendellenességek terápiáját, a gyógyszerek és más terápiák alternatívájaként. Ugyanakkor kitérnek arra, hogy az e technikák előnyeihez vezető mechanizmusok még mindig feltárásra várnak, és elengedhetetlenek a terápiás előnyök optimalizálásához.
A limbikus rendszer funkciói
Mint említettük, a limbikus rendszer jelzőrendszerként működik, és hozzájárul az összetett érzelmek és más agyi funkciók, például a memória kialakításához és kialakításához. A limbikus rendszer számos összetevője ellenére a lényeg az, hogy gyakran együtt működnek. Például, bár a félelmet leggyakrabban az amigdalával hozzák összefüggésbe, más agyterületek is reagálnak a félelemre.
A pubertás a limbikus rendszer fejlődésének döntő szakasza, mivel jelentős változások következnek be. Az amygdala például tovább fejlődik, és a hormonális változásokkal együtt olyan intenzív érzelmeket válthat ki, mint a düh, a félelem és az agresszió. Emellett a serdülőkorban előrehaladva a limbikus rendszer a prefrontális kéreg nagyobb ellenőrzése alá kerül. Ez a terület csak 25 éves korára fejlődik ki teljesen, és alapvető fontosságú a gondolkodás, a problémamegoldás és az impulzuskontroll szempontjából. A prefrontális kéreg fejlődése az egyik biológiai oka annak, hogy a tizenéveseket szeszélyesnek tartják e fejletlen limbikus struktúrák miatt.
A limbikus rendszer elsődleges szerkezete
Hippocampus
A limbikus rendszerhez tartozik a Hippocampus, amely a görög csikóhal szóból származik. Nagyon mélyen helyezkedik el az agyban, és a tanulással és a memória bizonyos aspektusaival, például a térbeli emlékezettel és a térbeli navigációval van kapcsolatban.
A memória szempontjából az emlékezet egyik fő funkciója a memória kódolása: az információ kódolásának, tárolásának és felidézésének lehetővé tétele. A memória kódolása például lehetővé teszi, hogy emlékezzünk arra, hol ebédeltünk tegnap. A memória konszolidációja a memória másik aspektusa, amelyért a hippokampusz felelős, lehetővé téve számunkra, hogy stabilabb és tartósabb emlékeket alakítsunk ki.
Amygdala
A limbikus rendszer magában foglalja az Amygdala mandula alakú, és felelős az érzelmi reakciókért, mint például az öröm, a szorongás, a harag és a félelem. Az amygdala szerepet játszik a memóriában, és az agyban a hippokampusz közelében található. Konkrétan azt érintve, hogy milyen szilárdan tárolódnak az emlékek, mivel az emlékek gyakran erős érzelmi kötődéssel járnak, amelyek általában sokkal hosszabb ideig megmaradnak.
Az emlékek és a félelem közötti kapcsolat az amygdala révén jön létre, amely segíthet a félelemmel kapcsolatos új emlékek kialakításában. A félelmen keresztül történő tanulás megkönnyíti a korábban említett fogalmakat, például az emlékezet konszolidációját.
Ez az agynak egy olyan területe, amely igen intenzív érzelmeket képes kiváltani. Nem hivatalosan az amigdala által kiváltott reakciókat "harcolj vagy menekülj"-nek nevezik, ami az idegrendszerrel együtt evolúciós szempontból a túlélést fenyegető veszélyekre adott természetes fiziológiai reakció. Az e reakciók által okozott stressznek három különböző szakasza van: riadalom, ellenállás és kimerültség. Különösen sok kutatás foglalkozik a bazolaterális amigdalával.
Thalamus és Hypothalamus
A limbikus rendszer magában foglalja a talamuszt, amelyet gyakran a test egészére kiterjedő érzékelés reléállomásaként ismernek, kivéve a szaglás (szaglás) feldolgozását. A hipotalamussal kombinálva felelős az érzelmi reakcióképesség változásaiért. Az érzelmi reaktivitás arra utal, amikor bármilyen külső esemény intenzív érzelmeket vált ki.
Az egyik példa erre a hipotalamusz, amely a szervezet számára létfontosságú késztetéseket, például az alvást irányítja. Megfelelő alvás hiányában a hipotalamusz más területei reagálnak. Ezek a területek olyan érzelmekhez kapcsolódnak, mint a düh, az elégedetlenség és az ellenszenv. Ezért egyértelmű kapcsolat van a kulcsfontosságú homeosztatikus folyamatok, például az alvás és az érzelmi kommunikáció, valamint e folyamatok megzavarása között.
Másodlagos vagy járulékos agyi régiók
A másodlagos vagy járulékos limbikus rendszer struktúrái nélkülözhetetlenek az olyan agyi régiók számára, amelyek érintettségére nincs olyan erős bizonyíték, mint más területek esetében, hogy létfontosságú összetevőknek lehessen tekinteni.
A Cinguláris Gyrus egy olyan struktúra, amely közel van az orrhoz. Ez a közelség segít összekapcsolni az illatokat és látványokat a korábbi érzelmek kellemes vagy kedvezőtlen emlékeivel. Emellett a fájdalomra adott érzelmi reakció is lényeges funkció. A fájdalom olyan aspektusait, mint a félelem-elkerülés és a kellemetlenség, ezen a területen dolgozzák fel. Végül az agresszív viselkedés és az impulzivitás is összefüggésbe hozható, bár ez vitatható.
A bazális ganglionok a limbikus rendszer másodlagos területe, mivel közel van más limbikus struktúrákhoz. Jól ismert a motoros tervezésben és végrehajtásban betöltött fontos szerepe. A legújabb bizonyítékok azonban a jutalmazásban és megerősítésben, a függőségi viselkedésben és a szokások kialakulásában betöltött szerepére utalnak. Az olyan pszichiátriai rendellenességek, mint a depresszió és a skizofrénia a bazális ganglionok és a limbikus rendszer közötti kapcsolatok zavarával járhatnak együtt. Ennek következtében még a neuromodulációs terápiákra vonatkozó implikációk is felmerültek.
Végül a Cinguláris Gyrus egy olyan struktúra, amely az érzelmek feldolgozásával és a viselkedés szabályozásával együtt segít a vegetatív motoros funkciók szabályozásában is. Az agyban való elhelyezkedése kulcsfontosságú, mivel összeköttetésben áll az agy két féltekéjének frontális, temporális és okcipitális kéregével. Konkrétan az érzékszervi bemenetet koordinálja az érzelmekkel. Egy példa erre az ujjunk megszúrása, majd a fájdalom érzékelése. A fájdalommal kapcsolatos érzelmi reakciókkal is foglalkozik, és szabályozza az agresszív viselkedést.
Számos további területet lehetne további limbikus struktúrákként felvenni, ami e terület összetettségére utal. Ezek közé tartozik a szeptum, a Nucleus Accumbens, az orbitofrontális kéreg, az agykéreg, a szagló kéreg és még sok más. Vannak szubkortikális struktúrák is, amelyeket figyelembe kell venni.
A limbikus rendszer és az érzelmi reakciók
Alapszinten az affektív feldolgozás az agyban a döntéshozatali készségeket képviselő tevékenység. Az affektív megismerés zavarai gyakran állnak a hangulatzavarok előterében. Számos cselekvés és döntés érzelmi kontextusban történik. Ezért van kapcsolat a kognitív funkciók és az érzelmi állapotok között. Ennek a folyamatnak része az érzelmek pozitív vagy negatív értékűként való címkézése. Például az olyan érzelmek, mint a boldogság pozitív valenciájúak, az undor pedig negatív valenciájú.
Egy kutatócsoport MRI (mágneses rezonancia képalkotás) segítségével vizsgálta a bűnöző pszichopaták érzelmi feldolgozásának rendellenességeit. Azt találták, hogy az affektív feldolgozás hiányosságai leggyakrabban negatív értékű ingerekre reagálva jelentkeztek, és hogy több kognitív erőforrást igényelnek az affektív ingerek feldolgozásához és értékeléséhez, mint mások. Az agyról szólva rendellenességeket találtak az elülső és a hátsó cingulárisban, az alsó homlokgyrusban, az amygdala/hippokampusz-alakzatban és a ventrális striatumban. Különösen a rendellenességek kapcsolódtak az affektusokkal kapcsolatos aktivitás hiányához ezeken a területeken. Tehát limbikus rendszerbeli zavarok voltak jelen.
A limbikus rendszer és a memória
A "Nagyobb limbikus rendszer" a memória szerepét foglalja magában. Konkrétan az emlékezet a viselkedés szervezésének értelmében, hogy biztosítsa a túléléshez való alkalmazkodóképességet. Amint az előző részben említettük, az affektív feldolgozás egyesíti az emlékezetet, az affektust és a célorientált viselkedést. A hosszú távú memória az emlékezet olyan típusa, amely évekig tárolódhat az agyban; a hosszú távú emlékeknek két fő csoportja van.
Az első az explicit/deklaratív emlékek az élet során előforduló epizodikus esetekre vonatkozóan. A második típus az implicit/procedurális emlékek csoportjába tartozik, amelyek fontosak a motoros és kognitív készségek megtanulásához és emlékezéséhez. A csoporttól függően a limbikus különböző területei érintettek. Először is, a hippokampusz együttműködik egy másik agyterülettel, a mediális temporális lebennyel. A második a bazális ganglion, amely egy másik létfontosságú agyterülettel, a kisagyvelővel is együttműködik.
Az amygdala nem egyedül működik az érzelmi emlékezeti funkciók kialakításában, konszolidálásában és előhívásában. A limbikus rendszer neurális áramkörként működik, legyen szó akár deklaratív emlékezetképzésről, emlékezetkonszolidációról, kontextuális félelem emlékezetképzésről, nyomkövető kondicionálásról vagy feltételes diszkriminációs tanulásról.
A limbikus rendszer kapcsolata a jutalmazással, a motivációval és a függőséggel
Egyszerűen fogalmazva, a "jutalom" pozitív affektív élményt okoz. A pszichológián belül ez a meghatározás módosul, hogy leírjon bizonyos eseményeket, amelyek növelik egy vonzó és motiváló tulajdonságokkal rendelkező viselkedés vagy inger valószínűségét. Ezért a jutalomkör egy visszacsatolási hurok, amelyet az örömérzet képességének ellenőrzéséért és szabályozásáért felelős agyi struktúrák csoportja okoz. Az örömérzet alapvető fontosságú, mivel ez motiválja az embereket bizonyos viselkedések megismétlésére. Az egyik összetevő, amit a limbikus rendszer lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük.
Amikor a jutalmazó áramkör aktiválódik, elektromos és kémiai jelek jelennek meg. Az ebben a rendszerben lévő sejtek érzékelik és fogadják ezeket az idegi jeleket, hogy kommunikáljanak. Az egyik ilyen lényeges idegi jel a dopamin nevű neurotranszmitter, egy sokat vizsgált kémiai hírvivő felszabadulása. Amikor a dopamin felszabadul a megfelelő területekről, eljut a receptorokhoz, amelyek fogadják a jelet, és így kötődnek hozzá, lehetővé téve további válaszokat. A dopamin-kiugrások a tanulás és az alkalmazkodás természetes jutalmára válaszul következnek be.
Ami azonban jelentős aggodalomra ad okot, az a szabadidős drogok, például az ópiátok, az amfetaminok és a kokain használata, mivel ezek megzavarhatják a normális dopamin-jelátvitelt, ami egészségtelen viselkedéshez vezethet. A kokainhasználat esetén például rövid és erőteljes dopaminfelszabadulás következik be, amely olyan tüneteket eredményez, mint az eufória. Ezek a tünetek olyan intenzívek lehetnek, hogy a használat iránti vágy erőssé válik. A dopamin elsősorban a Nucleus Accumbensből szabadul fel, amelyet másodlagos/kiegészítő limbikus rendszerbeli struktúraként vitatnak.
A szerotonin egy másik neurotranszmitter, amely kulcsszerepet játszik a függőségben. Általában boldogságkémiai anyagként ismert, mivel hozzájárul a jólét és a boldogság érzéséhez. A szerotonin úgy lép kölcsönhatásba a dopaminnal, hogy idővel az agy kevésbé érzékennyé válik a dopaminra, amit deszenzitizációnak nevezünk. Ezért a személynek több drogot vagy más anyagot kell használnia ahhoz, hogy ugyanazt az örömöt kapja. Az elvonási tünetek gyakoriak, amikor valaki abbahagyja egy anyag használatát. Az elvonási tünetek szorongást, ingerlékenységet és depressziót okozhatnak. Ezek az alacsony szerotoninszintből erednek, ami jelentősen befolyásolhatja a limbikus rendszert.
Fontos megjegyezni, hogy a függőség nem korlátozódik a szórakoztató vagy illegális anyagokra. A függőség a vényköteles gyógyszerek esetében is gyakori, erre példa az opioidválság. A függőségre való hajlamot okozhatja a neurotranszmitterek kiegyensúlyozatlansága, ami kóros szintekhez vezet. A limbikus rendszer által kiegészített függőséghez hozzájárulhatnak genetikai tényezők, stressz, trauma és kábítószerrel való visszaélés.
A limbikus rendszer zavarai
Mivel a limbikus rendszer ilyen érzékeny terület, egyértelmű, hogy a rendszerben zavarok léphetnek fel. Ezek többek között traumás sérülések vagy az öregedés miatt következhetnek be, és számos rendellenességhez vagy viselkedésformához vezethetnek. A limbikus rendszer a legösszetettebb neuroviselkedési zavarok némelyikét érinti, beleértve a poszttraumás stresszbetegséget (PTSD) és a megismerési és memóriazavarokat, mint például az Alzheimer-kór.
A limbikus rendszer zavaraira vonatkozó kutatások nagy része a rendszer sérüléseiből vagy sérüléseiből származik. Például egy tanulmányt végeztek skizofrén betegekről és az Anterior Cinguláris Gyrusukban mutatkozó különbségekről a kontroll vagy nem skizofrén betegekhez képest. A skizofréniában szenvedő embereknél a Gyrus sokkal kisebbnek bizonyult, és a szürkeállomány térfogata csökkent. A szürkeállomány az agyban a kapcsolatok mély részeiként működik, amelyek az agy fehérállománya felé jeleznek. Általában a cinguláris kéreg területének korai sorvadását vagy megnagyobbodását találták mind a demenciában, mind az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél. Ennek a területnek a degenerációja vagy lebomlása erős előrejelzője ezeknek a betegségeknek.
A jutalom, a motiváció és a függőség előző szakaszát kiegészítve, az elülső cinguláris kéreg (ACC) elülső cinguláris gyűrűs része szintén kulcsfontosságú a kognitív funkciók függőséggel kapcsolatos neurális áramköreiben. Ezek közé tartozik a döntéshozatal, a kognitív gátlás, az érzelmek és a motiváció. Ez a neuromoduláció célzott területe volt a szerhasználati zavarral küzdő emberek számára.
Ezért egyértelmű, hogy e terület károsodása befolyásolhatja a környezet bizonyos jellemzőire való reagálási képességet. Ez agresszív viselkedéshez, félénkséghez vagy csökkent érzelemkifejezéshez vezethet. A skizofrénia egyik jellemzője a flat-effektus, amikor az arc laposnak tűnik, és hiányzik belőle az érzelem. Az ebben az állapotban szenvedő betegek gyakran már az állapotuk kezdetétől fogva megbuknak az arc érzelemfelismerési tesztjeiben. Ez a limbikus struktúrák zavarának hatásait mutatja.
A limbikus rendszer és a krónikus stressz
A krónikus stressz káros hatással lehet mind a fizikai, mind a mentális egészségre. A krónikus stressz több tényezőből eredhet, és tartósan megváltoztathatja a test és az elme állapotát. Az életkori traumát, mint a krónikus stressz egyik formáját a limbikus rendszerben kiterjedten tanulmányozták. Egy tanulmány a hipotalamuszt, pontosabban a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengelyt vizsgálta. Ez három struktúra - a hipotalamusz, az agyalapi mirigy és a vesék tetején lévő mellékvesék - közvetlen hatásainak és visszacsatolásos kölcsönhatásainak összetett együttese.
Ez egy neuroendokrin rendszer, ami azt jelenti, hogy az egyes struktúrák által kibocsátott hormonok a vérben haladva hatással vannak az idegrendszerre. Mindegyik felszabadít egy-egy hormont, amely a következőhöz vezet, és ez egy kaszkádszerű hatás. Olyan folyamatokra van hatással, mint az emésztés, az energiatárolás és -felhasználás, valamint az általános hangulat.
Ez a tanulmány megállapította, hogy az életen át tartó trauma jelentősen befolyásolja a HPA-tengelyt, és hogy az életen át tartó trauma érzékenyebbé tehet bizonyos limbikus régiókat. Konkrétan a hippokampuszt és az amigdala-t tartalmazó limbikus régiókat. Ez a megállapítás összhangban van azzal, hogy a kutatások szerint az amygdala szerepet játszik a HPA tengely stresszválaszra való befolyásolásában, ami a stresszhormonok felszabadulását váltja ki. Ez a stressz és a HPA tengely működésének szabályozásával kapcsolatos problémákat eredményezhet, és a rossz egészségügyi eredmények kockázatához vezethet. Az egyik példa erre a memória konszolidációjának károsodása lenne. Ez egy világos példa arra, hogy a limbikus rendszer diszregulációja nagymértékben befolyásolja.
A relaxáció hatása a limbikus rendszerre
A relaxációs technikák bizonyítottan hatásosak a stressz enyhítésében; a meditációnak számos pozitív hatása van. Konkrétan a meditációs típusok közül az együttérzésen alapuló meditáció mutatta a legnagyobb hatást a limbikus rendszer megnyugtatásában. Az együttérzés meditáció, más néven Karuna meditáció, a buddhista filozófiában gyökerezik, és arra összpontosít, hogy a résztvevőket az emberi gondolatok felé irányítsa. Ennek a gyakorlatnak létfontosságú eleme a minden emberben rejlő együttérzés felébresztése.
Az agy és a mindfulness kutatása különösen az amygdalára, mint a limbikus rendszer egy részére összpontosít. Egy magas stressz-szintű üzletembereken végzett vizsgálat során megfigyelték, hogy nyolc hét mindfulness-meditáció után az amygdalájuk mérete összezsugorodott azokhoz képest, akik nem gyakorolták. A stressz csökkentése tehát összefüggésbe hozható volt az amigdala e szerkezeti változásaival.
A meditáció bármely fajtája egyszerű és gyors módja lehet a stressz csökkentésének. Az elmét és a testet egyesítő kiegészítő gyógymódként kulcsfontosságú a mély relaxáció és a nyugodt elme előidézésében. Ha minden egyes ülés során egy adott dologra összpontosítunk, az fokozhatja a fizikai és érzelmi jólétet. A fókuszált figyelem, az ellazult légzés és a csendes környezet elemei ideálisak ahhoz, hogy a középpontban és jelenlétben legyünk.
Amint azt egy korábbi szakaszban említettük, a szerotonin egyensúlyhiánya különböző rendellenességeket okozhat. A mediáció, a testmozgás, az egészséges táplálkozás és a jóga természetes módon növelheti a szerotoninszintet. A testmozgás különösen endorfinokat szabadít fel, amelyek fokozhatják a hangulatot. Ezek nagyon hasonlítanak a szerotoninhoz, és pozitív érzelmekhez vezethetnek. A természetben töltött idő szintén számos egészségügyi előnnyel jár, többek között a stressz csökkenésével és a hangulat javulásával. Mindezek bizonyítottan segítenek megnyugtatni a limbikus rendszert.
Következtetés
A limbikus rendszer egy összetett hálózat, amelynek számos összekapcsolt része van. Négy fő összetevője és számos további, másodlagosnak tekinthető struktúra van - a szubkortikális struktúrák és az agykéreg. A limbikus rendszert történelmileg az agyon belül az érzelmi állapotokkal foglalkozó rendszerként mutatták be. Azonban az idő feltárta a tanulásra és az új emlékek kialakítására gyakorolt hatását. Ezen a poszton belül részletesebben foglalkozott a limbikus rendszerrel és az érzelmi reakciókkal, a memóriával, valamint a jutalomra, a motivációra és a függőségre gyakorolt hatásával.
Emellett szó esett a limbikus rendszer zavarairól és a krónikus stressz hatásairól, valamint a limbikus rendszer ellazítására irányuló stratégiákról. A cél az volt, hogy a limbikus rendszert széleskörűen mutassuk be, és elismerjük, hogy fizikai és mentális egészségi összetevőként hogyan járul hozzá a jólléthez. Végső soron a stresszkezelési technikák kulcsfontosságúak ahhoz, hogy ezt a rendszert ellenőrzés alatt tartsuk.
