A paraszimpatikus idegrendszer felelős a szervezet "pihenés és emésztés" funkcióiért. A relaxáció és a biztonság idején aktívabbá válik.
A perifériás idegrendszer része, amely az agyon és a gerincvelőn kívüli összes idegből áll. Pontosabban a paraszimpatikus rendszer a vegetatív idegrendszer egyik részlege.
A vegetatív idegrendszer irányítja a szervezet önkéntelen funkcióit, például a vérnyomást, a szívverést és az emésztést. A paraszimpatikus idegrendszer egyensúlyban működik a szimpatikus idegrendszerrel, amely a vegetatív harc-vagy-menekülés választ irányítja. Együttesen tartják fenn a homeosztázist, a test stabil belső környezetét.
A paraszimpatikus idegrendszeri működés létfontosságú a magas vérnyomás megelőzésében, a szívritmus szabályozásában és a stresszkezelő képességünk támogatásában. A paraszimpatikus idegrendszer működését jógával, testmozgással és relaxációval segíthetjük elő.
A paraszimpatikus idegrendszer különböző módon támogatja az önkéntelen élettani folyamatokat. Működései a pihenéshez, az emésztéshez és a szaporodáshoz kapcsolódnak. A paraszimpatikus funkciók példái az egész testben a következők:
A paraszimpatikus idegrendszer immunfunkciókkal is rendelkezik. Elsődleges szerepe az immunrendszerben a gyulladásos faktorok negatív visszacsatolásos szabályozása. Ez megakadályozza a krónikus gyulladást, amely számos rendellenességhez vezethet.
A paraszimpatikus stimuláció másik döntő hatása a vérnyomás csökkentése, annak ellenére, hogy az erek nem rendelkeznek paraszimpatikus innervációval. Ez kiváló példa arra, hogy a paraszimpatikus és a szimpatikus részlegek egyensúlyban működnek. A vérnyomás akkor emelkedik, amikor a szimpatikus idegrendszer azt mondja az ereknek, hogy szűküljenek össze. A paraszimpatikus aktiváció tompítja a szimpatikus jelzést, így az erek nem szűkülnek tovább, és a vérnyomás csökken.
A legtöbb paraszimpatikus hatásnak vannak a szimpatikus idegrendszer által létrehozott kölcsönös funkciói. Például a paraszimpatikus stimuláció növeli az emésztést, míg a szimpatikus stimuláció csökkenti az emésztést.
A paraszimpatikus idegrendszer szenzoros (afferens) és motoros (efferens) idegrostokat tartalmaz. Az érzékelő idegek a testből az agyba és a gerincvelőbe szállítják az információt, a motoros idegek pedig a válaszjelet viszik vissza a testbe. A szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer közös szenzoros idegekkel rendelkezik, de mindkét részlegnek különálló motoros idegei vannak.
Az érzékszervi receptorok figyelik, hogy a vegetatív kimenet megfelel-e a szervezet fiziológiai szükségleteinek, és ezt az információt az afferens idegeken keresztül a központi idegrendszerbe küldik. Ha szükséges, az agy beállítja az adott szerv szimpatikus és paraszimpatikus ingerlése közötti egyensúlyt.
Például a szívben lévő receptorok érzékelik, hogy milyen gyorsan ver a szív. Ha gyorsabb, mint amennyire a szervezetnek abban a pillanatban szüksége van, az agy növeli a szív paraszimpatikus ingerlését, hogy csökkentse a pulzusszámot.
Az autonóm motoros idegek különleges elrendezést követnek. A preganglionáris idegek a központi idegrendszerből származó impulzusokat viszik a testbe. Ezek továbbítják az impulzusokat a ganglionokba, az idegsejtek testeinek csoportjaiba. A ganglionokból kiinduló axonok posztganglionikus idegeket alkotnak, és a jelet a célszövetekbe juttatják.
A paraszimpatikus preganglionáris rostok három keresztcsonti gerincvelői idegből és négy koponyaidegből erednek. A paraszimpatikus preganglionikus neuronokat adó gerincvelői idegek a kismedencei splanchnicus idegek. Ezek a keresztcsonti gerincvelőben indulnak és a kismedencei üregbe nyúlnak.
A koponyaidegek közvetlenül az agytörzsből erednek, és efferens jeleket küldenek a fej és az arc felé. A preganglionikus paraszimpatikus neuronokat adó koponyaidegek a szemmozgató ideg, az arcideg, a glosszofaringeális ideg és a nervus vagus. A nervus vagus kiemelkedő jelentőségű, mivel a paraszimpatikus rostok 75%-át képviseli, és az egyik legelterjedtebb ideg a szervezetben.
A ganglionok idegsejtek csoportjai, amelyek modulálják és továbbítják az idegimpulzust. A paraszimpatikus ganglionok a célszövetekhez közel helyezkednek el, ezért a posztganglionikus idegrostok rövidebbek, mint a preganglionikusak. A posztganglionikus paraszimpatikus rostokat vastag mielinhüvely borítja, ami azt jelenti, hogy az idegimpulzusok jól szigeteltek és gyorsan terjednek.
Az idegi impulzusok elektromos vagy kémiai jelek útján továbbíthatók egyik neuronról a másikra. Az efferens paraszimpatikus rostok kémiai jelzőmolekulákat, azaz neurotranszmittereket bocsátanak ki a pre- és posztganglionáris axonvégződésekből.
A paraszimpatikus neuronok mind a preganglionikus, mind a posztganglionikus neurotranszmitterként acetilkolt használnak. Az acetilkolin az egész testben használatos, beleértve a szimpatikus preganglionikus neuronokat és a szomatikus idegrendszert is.
A paraszimpatikus zavaroknak számos lehetséges oka van. Egyes állapotok örökletesek, míg mások a gerincvelő vagy a perifériás idegek sérüléséből erednek. A szimpatikus rendszer bármely rendellenessége, például a túlműködés, valószínűleg a paraszimpatikus rendszerben is problémákat okoz. Az olyan életmódbeli tényezők, mint a krónikus stressz, az alkoholfogyasztás és a mozgáshiány szintén megzavarhatják a paraszimpatikus idegrendszert.
A paraszimpatikus diszfunkció problémákat okoz a szervezet homeosztázisának fenntartásában. Ez azt jelenti, hogy a szervezet nem tud alkalmazkodni a változó élettani igényekhez, ami számos rendellenességhez vezet. A paraszimpatikus idegrendszer alulműködése szív- és érrendszeri problémákhoz és cukorbetegséghez vezethet. A vagusideg károsodása számos pszichiátriai és gyulladásos betegséggel, többek között depresszióval és gyulladásos bélbetegséggel hozható összefüggésbe.
A paraszimpatikus idegrendszeri funkció a korral természetesen csökken, de többféleképpen is megvédhetjük. Ilyen például a jóga, a meditáció, a mérsékelt intenzitású testmozgás, az egészséges táplálkozás és a probiotikumok. Ezek a stratégiák segítenek növelni a paraszimpatikus aktivitást, és elmozdítani a vegetatív idegrendszert a menekülés vagy menekülés üzemmódból.
A paraszimpatikus idegrendszer a "pihenés és emésztés" rendszere. A vegetatív idegrendszer része, amely a test önkéntelen élettani folyamatait irányítja. A paraszimpatikus rendszer a biztonság és a pihenés idején a legaktívabb, és olyan funkciókat lát el, mint a szívfrekvencia csökkentése és az emésztés fokozása.
A preganglionikus rostok felelősek a vegetatív idegimpulzusok agyból és gerincvelőből történő kivezetéséért. A posztganglionáris rostok felelősek az impulzusok célszövetekbe való eljuttatásáért. A paraszimpatikus ganglionok olyan idegsejtek csoportjai, amelyek a preganglionikus idegektől a posztganglionikus idegekhez továbbítják a jelet.
Számos sérülés és betegség károsíthatja a paraszimpatikus idegeket. A paraszimpatikus diszfunkciót életmódbeli tényezők is okozhatják, beleértve a krónikus stresszt, a mozgáshiányt és az alkoholt.
A mérsékelt intenzitású testmozgás, a jóga és a meditáció mind nagyszerű módja a paraszimpatikus aktivitás növelésének.
Küzdelem vagy menekülés válasz
Vezetett meditáció az alváshoz
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK553141/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK539845/